Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - A feltételes elítélés és a bíró

40 Df CSIZMAZIA ENDRE sének. Van egy része minden birói működésnek, melyben a birói függetlenséget biztositó legmesszebbmenő intézkedések mellett is mindegyik biró a saját ügyében Ítélkezik. Azért a leglelkiismeretesebb, a legeszményibb biróval is könnyen meg­eshetik, hogy tudtán kivül elfogult, midőn az actio finium regun­dorum-ot intézi el a törvény és a biró hatásköre között. Innét magyarázható, hogy a kir. Curia régibb gyakorlatában jogosí­tottnak tartotta magát arra, hogy a kérdéses fiatalkoruakra vonatkozólag egy speciális büntetési tételt állítson fel, a 15 évi fegyházat, a 10—15 évig vagy 2—1$ évig terjedhető fegyházat. Mihelyest azonban a II. és utána az I. büntető tanács öntuda­tára jutott annak, hogy eddigi gyakorlatával a törvényhozónak fentartott területre lépett, megvolt mind a kettőben az erkölcsi bátorságnak az a foka, mely az önkéntes lemondásra mindig szükséges. A törvény a legnagyobb megnyugvással teszi le a biró kezébe saját hatáskörének megóvását is, ámbár tudja, hogy a kettőnek — a biró és a törvény hatáskörének — közös határa van és ennélfogva a törvény birtokából elhódított terü­let a bírónak jut. De éppen azért becsületbeli kötelessége a bírónak az aggódó gondosság legnagyobb foka, nehogy akár­csak tévedésből egy-egy barázdát húzzon oly területen, melyet szentté avatott a törvény bizalma és a biró hivatásszerű kötelessége. A FELTÉTELES ELÍTÉLÉS ÉS A BIRÓ. Irta: Dr. CSIZMAZIA ENDRE. A büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kíegé­szitéséről és módosításáról a képviselőházhoz benyújtott tör­vényjavaslatot az igazságügyi bizottság már letárgyalta. Tett ugyan a bizottság a javaslaton jelentékeny módosításokat, de a javaslat lényegét és alapelveit nem érintette. Igen valószinü, sőt bizonyosra vehető tehát, hogy a közvélemény által különben is régóta sürgetett javaslat rövid időn belől, mihelyt a politikai

Next

/
Thumbnails
Contents