Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 33. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. követtetett el merénylet, a női szemérem pedig már a bűntett egyszeri elkövetése által egész teljességében lett megsértve*. Ennek a felfogásnak alapja csak. az lehet, hogy a btkv. 232. §. 4. pontja is 2. esetében a bűntettnek jogtárgya nem egészen azonos : nevezetesen a 2. pont, a vélelmezett erőszak esetében a bűntettnek jogtárgya kizárólag a női szemérem ; az i-ső pont — erőszak vagy fenyegetés — esetében pedig a női szemérem és a személyes szabadság. Büntetőjogi műnyelven kifejezve az e. n. k. vélelmezett erőszak esetében egyszerű bűntett, a 232. §. 1. pontja esetében pedig összetett bűntett, — delictum complex. Ez a distinctió tarthatatlan már azért, mert tételes törvényünk szerint a bűntettnek jogtárgya a btk. 252. §-ának mindkét pontjában azonos ; az erőszak és fenyegetés az egyik esetben, a nő korának vagy bizonyos állapotának felhasználása a másik esetben csak elkövetési módként szerepel. A két elkövetési mód pedig a büntetendő tényálladék, szempontjából teljesen egyenértékű. De minden egyébtől eltekintve egy dolog kétségtelen, az t. i., hogy : a nemi közösülés, akár valóságos, akár vélelmezett erőszakkal követtetett el, az e. n. k. bűntettének tényálladékát állapítja meg. Az ismétlés tehát a büntetendő ténválladéknak többszörös megvalósítását, vagyis a büntetendő cselekménynek többszörös elkövetését képezi. Az anyagi halmazat kizárása csakis a folytatás, a delictum continuatum elmélete alapján történhetik. Anyagi bűnhalmazatot állapított meg a C. 1897 °kt. 27. és 1898 jan. 28.* és pedig az első itélet a btk. 232. §. 1. pontja; a második ítélet megfertőztetés — btk. 236. §. — esetében. Mindkét esetben épen azért, mert a körülmények tekintetbe vételével a folytatólagosságot kizártnak tekintette. Ezek az ítéletek tehát teljesen az itt képviselt álláspontot érvényesitik. Az itt bírálat tárgyává tett tévedéshez hasonló az a felfogás, a mely ismételt hozzányulás esetében a hivatali sikkasztás egységét azon az alapon vitatja, hogy a bűntettnek tárgya a hivatali hűség, a hűségi viszony, a mely azonban oszthatlan egész s igy egyes részeiben meg nem támadható, az első sikkasztással azonnal teljesen megszűnik, s igy újólag meg sem sérthető.(!) Igy C. 1891 decz. 16 :** Nekem ezzel az érveléssel az ismételt hozzányulásnak büntetőjogi tekintetbevétele ellenmondásnak látszik. Mert ha igaz, hogy a hivatali sikkasztás bűntettének tárgya a hivatali hűség ; ha igaz, hogy ez a hűség az első hozzányulással azonnal és teljesen megszűnt s igy újólag meg sem sérthető; ebből logikailag csak azt lehet és kell következtetni, hogy az ismételt hozzányulás egyáltalán nem képez sikkasztást, tehát semmiféle büntetőjogi felelősség alá nem esik. Ezt a * U. o. k. 45. 1. ** Jogt. K. 1892. évi 5. sz.