Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Fajlagos kötelmek a tervezetben

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A mult évi november }o-án dr. Boér Elek vármegyei t. főjegyző és egyetemi magántanár tartott előadást Törvényhalósági önkormánj-^atunk és közigazgatási bíróságunk hatáskörének kiterjesztése czimén. Az előadó az u. n. alkotmánybiztositéki törvényeknek politikailag legjelentősebbjét tette jogászi fejtegetésnek tárgyává, de nem mentesen a politikai szempontoktól. így elismerve, az önkormányzat szélesebb körű birói védelmének értékét a törvényhatóságra nézve, félti tőle a kormányt, a nemzetiségeknek és sociálistáknak a törvényhatóságokban esetleg bekövetkezhető térfoglalásával szemben. A bírósági ellenőrzéstől a törvényes kormányintézkedéseknek hatályosabb végrehajtását várja. De a kormány intézkedéseinek állami közérdekből vagy helyrehozhatlan kár elhárítása czimén a birói felülvizsgálat előtt való végrehajthatóságában a birói védelemnek illuzoriussá válhatását látja s ezért ily esetben nem tartja elégségesnek a közigazgatási bíróságnak törvényadta kassatorius hatáskörét, hanem érdemleges intézkedéssel kívánná felruházni. Konkluziókép a törvénynek azt az érdemét állapítja meg, hogy a törvényhatóságokat felszabadítja a kormány gyanakodása alól, hogy a miniszterek diseretionárius hatáskörét jogi ellenőrzés a!á veti> továbbá hogy a főispán (főpolgármester) kivételes hatalmának korlátozásával a törvényes ellenállását megerősítette. —r * A deczember 14-iki teljes-ülésen Dr. Schiller Bódog tartott előadást «a Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról». Értette ezalatt előadó azt a XIV. század első felében Alsó-Ausztriában keletkezett római jogi compendiumot, melyről Tomaschek osztrák jogtörténetiró azt állította, hogy Werbőczi «tulajdonképeni jogi anyagának nagy részét» abból merítette; s ezt a tételt legújabban egy radikális magyar iró ugy formulázta, hogy a Hármaskönyv utánzata annak az osztrák jogi tankönyvnek. Schiller először is a középkori szépirodalom és jogtudomány köréből vett példákkal kimutatta, hogy az a kor terjedelmes részeknek más irók munkáiból való átvételében semmi illetlen vagy épen erkölcstelen dolgot nem látott, hogy tehát Werbőczit az ő kortársai, bármennyit vett volna is át abból az osztrák Summából, nem hibáztatták volna. Valójában Werbőczi, ha egyáltalán is-