Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VIII. fejezet; A bűnhalmazat. 29. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. getlen czélokból követte el; mert ilyenkor a különbözü cselekmények anyagilag és ideológiailag is önállók; s a cselekményeknek pusztán tér és idő szerint való összefüggése, vagyis az a körülmény, hogy a tettes a különböző cselekményeket egy időben és egy helyen követte el, azoknak delictumegységgé egyesítésére elégtelen. 5. Álláspontunk. Az anyagi bűnhalmazatnak a cselekményegység alapján kizárása alapjában hibás. Ez a nézet félreismeri azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy az emberi magatartásban büntetőjogi jelentőséggel nem maga a magatartás, hanem az azzal közvetített okság (kauzalitás) képezi. A lövési cselekvés ugyanaz, akár ártalmatlan gyerekpuskáról, akár fegyverről van szó. De különböző az okság. Az egyik öl; a másik nem. Sőt, a lövés egyáltalán nem birna büntetőjogi jelentőséggé!, ha az emberi koponya ugy volna alkotva, hogy a kilőtt golyó visszapattanva róla, mint a falra hányt borsó. Mihelyt pedig erre az egyedül helyes alapra helyezkedünk, lehetetlen be nem látni, hogy ha valaki két embert meg akar lőni, akkor büntetőjogi szempontokból teljesen mindegy, hogy mindkettőt egy lövéssel, vagy mindegyiköket külön lövéssel lőtte-e meg. Mindkét esetben egyaránt két eredmény forog fenn, melyeknek mindegyike megfelel a tettes szándékának. Két szándék; két okság. Hogy mindkét okságot egy lövés közvetítette, az büntetőjogilag közömbös; mert büntetőjogi szempontból csak az okság fa materialis elem) és a szándék (a morális elem) bir jelentőséggel. Való csak annyi, hogy minden bűncselekményhez emberi magatartás, cselekmény, vagyis természetes cselekvés vagy mulasztás szükséges, hogy tehát bűncselekményt csak természetes értelemben vett cselekmény képezhet, s hogy nem képzelhető bűncselekmény, mely nem volna egyúttal természetes cselekmény is. De ebből korántsem következik, hogy «egy» természetes cselekménynek csak «egy delictum» felelhet meg; s hogy több delictum szükségszerűen több természetes cselekményt tételez fel. Az egység és a többség ismérve más a természetes cselekménynél, és más a delictumnál. Mert a delictum jogi fogalom, a természetes cselekmény pedig nem az. A természetes egységnek azért nem kell szükségszerűen összeesnie a jogi •egységgel, és megfordítva. Ép oly kevéssé a jogi többségnek a természetes többséggel. Bűncselekmény (delictum) alatt az ismérveiben s alkatelemeiben meghatározott, s az emberi magatartás által in concreto megvalósított tény* álladékot értjük. A hány az ily tényélladék, annyi a delictum. A ki több ily tényálladékot valósított meg, az több delictumot követett el, tekintet nélkül az okságot közvetítő testi mozgások egységére vagy többségére. Minthogy p. o. a szándékos emberölés bűntettének tényálladékát egy •embernek szándékos megölése állapítja meg, azért a ki egy embert szándékosan megöl, az egy bűncselekményt követett el, akár egy lövéssel, akár több lövéssel történt a megölés. És megfordítva, a ki több embert szándékosan megölt, az több bűncselekményt követett el, tekintet nélkül