Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - Észrevételeim a hatásköri biróságról szóló törvényjavaslatról

6$8 Df OBERSCHALL ADOLF esik, magánjognak tekinti. A kir. Curia is egyes esetekben az utóbbi felfogást tette magáévá, van azonban sok eset, a melvben ez az elmélet is felmondja a szolgálatot. Ezeknek a nehézségeknek figyelembe vételével a hatásköri biróságról szóló törvény megalkotását igen kedvező alkalomnak tartanám arra, hogy az itélő bíróságnak oly vezérfonalat adjunk a kezébe, a mely lényegileg megkönnyítené feladatát. Én azt tartanám a joguralom ideáljának, ha minden jogsérelem rendes birói uton volna orvosolható. Ezt az eszmét megközelíti az angol jog és az annak alapján álló amerikai és más jogok. Tudom, hogy a mi jogfejlődésünk ezt lehetetlenné teszi, semmi sem akadályoz azonban abban, hogy szabályként állítsuk fel azt az elvet, hogy a hatásköri bírónak kétség esetében a rendes birói ut mellett kell döntenie. Hasonló motívumok lebeghettek a javaslat szerzőjének szemei előtt akkor, a mikor tervezetének 7. §-a utolsóelőtti tételében kimondja, hogy ha a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság érdemi határozata jogerőre emelkedett azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, eljárásnak nincs helye és a biróság jogerős határozata a közigazgatási hatósággal szemben is irányadó. II. A mi a hatásköri biróság összeállítását illeti, e tekintetben alig lehet véleménykülönbség arra nézve, hogy a hatásköri összeütközések elintézésével önálló és független birói forumot kell megbizni. Megvallom, némileg feszélyezve érzem magamat, midőn e kérdéshez hozzá kell szólanom, de nagyfontosságú közérdekről lévén szó, nem habozom kijelenteni, hogy én a tervbe vett vegyes bíróságnak barátja nem vagyok. Különböző elemekből összeállított bíróságnál a harmonikus együttműködés igen nehéz, a többség alakulása nagyon bizonytalan, — a felelősség megoszlik, bizonyos antagonismus kikerülhetetlen. Alig szükséges megjegyeznem, hogy nem személyi okok-