Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 8. szám - Szabad jog és szabad jogtudomány

KÜLFÖLDI JOGÉLET. Ebben a tekintetben keveset segített az a tény, hogy a tudomány ezt elvben helytelenítette, (v. ö. Zitelmann, Die Gefahren des B. G. B., 109Ó., 11. s k. o.; ujabban Kohler, Lehrbuch des bürg. Rechts, I. k., 1904, 123. s k. o., Dernburg, Bürg. Recht., I. 8. §., stb.) Ez az úgyszólván egyöntetű állásfoglalás (1. Kipp-Windscheid, Pand. 9. kiadás 25. §. rendén közölt irodalmat) semmit sem változtat azon a tényen, hogy a «Materialien cultus» ma is vígan érvényesül; a B. G. B. rendszeres feldolgozásaiban és monografikus tanulmányokban egyaránt igen előkelő, mondhatni akárhányszor döntő szerepet játszanak az érvek harczában az «Entstehungsgeschichte» szempontjai, nem is szólva a felületesebb kom. mentárokról, a melyekben az egyes rendelkezések «feldolgozása» kizárólag ezen az alapon történik. Természetes, hogy mindezek a jelenségek igen alkalmasak az «uralkodó rendszer» kompromittálására. Az uj reformirány doktrinár hivei azonban nem veszik észre, hogy a bajt nagyrészt e\ek a% egyoldalúságok okozzák, ők egyszerűen konstatálják, hogy az uralkodó rendszer mellett, ugy a hogy az tényleg érvényesül, a jognak bizonyos erőltetett merevsége következik be. A törvényértelmezésnek emiitett módszere szükségképen olyan szemléletre vezet, mintha a jogtörténelem fejlődésében megakadna, holott a jogélet visszatarthatatlanul fejlődik tovább. így támad azután rövid idő alatt az az áthidalhatatlan ür, a mely ma törvény és élet között tényleg létezik. 2. Még sokkal lényegesebb az uralkodó irány egy másik egyoldalúsága. Ez az école des interprétes ismeretes tanítása a törvénykönyv «zárt»ságáról. Ez a szemlélet tudvalevőleg egyáltalán nem ismer el hézagot a Codexben, szerinte a törvénykönyv mindenre provideált, ha tehát adott esetben a törvényben nem is látnánk intézkedést, ez csak látszat, mert a létező intézkedések kiterjesztése révén nyert konstrukcziók utján erre az esetre is megtalálható a szükséges jogszabály. A német doktrína már a Gemeines Recht korszakában is hajlott e felfogás felé, mikor is a római jog tételes rendelkezéseit olyan viszonyokra is alkalmazta, a melyekre a törvényhozó sohasem gondolhatott. (V. ö. Ehrlich, Freie Rechtswissenschaft, Leipzig, 1903., 4. s k. o.) A «Lückenlosigkeit» eszméje megtalálta a maga elméleti kifejtését is Bergbohm Jurisprudenz und Rechtsphilosophie cz. müvében. (1892., 372. s k. o.) Ezzel az elmélettel és általában a most érintett eszmékkel, épp ugy mint azok czáfolatával ma már fölösleges bővebben foglalkozni. A hézagnélküliség, a jog logikai zártsága, stb. rég túlhaladott álláspont a jogtudományban, ugy, hogy bizonyára nyitott ajtót dönget az, a ki ma még elvileg ezek ellen érvel. (V. ö. Jung, Von der logischen Geschlossenheit des Rechts, Giessener Festgabe für Dernburg, 1900., egész terjedelmében, Ehrlich, i. m. 7. s k. o., Zitelmann, Lücken im Recht, Leipzig, 1903., 38. s k. o., Wuijel, Das juristische Denken, Wien, 1904., 13. s k. o.;