Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A jogi személy magyarázatához

42 Dt SCHWARZ GUSZTÁV egész tanát «a czélvagyon» fejezete alatt tárgyalja. Pedig a jogi személy nemcsak a vagyonjog, sőt nem is csak a magánjog terén szerepel. Brinz a fizikai és jogi személy közti különbséget a római «pertinet ad aliquem« és «pertinet ad aliquid» formulájával véli megoldhatni. Ez a formula csak vagyonokra alkalmazható. Brinz tana tehát, nemcsak hogy még magasabbra emelte a gátat, mely a hagyományos tan szerint fizikai és jogi személyek közt fennállott, de a jogi személy területén belül is uj falat emelt a vagyoni és nem vagyoni jogi személyek között. Oly formulára, mely egységesen oldotta volna meg a jogalany kérdését a fizikai és jogi személyek egész területén, Brinz tana el nem jutott. IV. Van a német pandektatudománynak egy érdekes szellemű irója, ki erős destructiv kritikát párosít azzal a tehetséggel, hogy mások eszmei elemeit uj eredményekké kombinálja. Ez az iró Bekker, heidelbergi jogtanár. A jogi személyek tanában is részben Jhering, részben Brinz nyomain haladt, de eredményeiben mindkettejüket elhagyta. Midőn Jhering érdekvédelmi elmélete megjelent (1868), Bekker értekezést tett közzé «Zur Lehre vom Rechtsobjekt» czim alatt (Jahrb. f. Dogm. XII. köt. 1872.), a melyben, kiindulva Jhering alapgondolatából, kifejti, hogy az alanyi jog esetében két különböző szerepet kell megkülönböztetnünk: egyik az élvező, a kinek érdekében a jog adva van, a másik a rendelkező, a ki a jog sorsa felett intézkedik. E két szerep — folytatja — egyaránt meg van a fizikai, valamint a jogi személyek jogaiban. Hogy e két szereplő közül melyiket nevezzük jogalanynak, azt szóvitának tartja. Lényegben eltér azonban Jhering attól a tételétől, hogy az élvezőnek szükségképen embernek kell lennie. Bekker szerint az élvező lehet bármely lény — akár állatok is —, a melynek szükségletei vannak és ennélfogva e szükségletek kielégitését élvezni képes. Ez a felismerés — bár derültséggel fogadták első megjelenésekor — következetes továbbgondolása volt az Ihering jogmeghatározásának ; és bár — mint látni fogjuk — Bekker