Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

A KEZDŐ BŰNÖS KÍMÉLÉSE. tések által ártalmatlanná teszik; 1 nálunk az első törvényszegés elengedéséből büntetést csinálnak, és a fogházbüntetésnek ily módon kimutatott átváltoztatását kapcsolatba hozzák a többi büntetési nemek aránylagos enyhítésével, minek folytán a «feltételes elitélés hatását a legsúlyosabb bűncselekmények rétege is megérzi*), egyébként pedig a hosszutartamu szabadságvesztésbüntetések káros hatásaira figyelmeztetik a magyar birót, ki gyakorlatával nem szolgált rá, hogy a túlságos szigort hányják fel neki.2 Ott a fel fegyverkezés, itt a leszerelés a bűntett elleni harczban. Az uj irányokkal3 — a criminalanthropologiai, a szociológiai és criminalpolitikai iskolákkal — szemben, kik a társadalom érdekeit képviselik az egyéni érdek rovására: a feltételes elitélés hazai pártolói — az idealismus hivei 4 — merev ragaszkodással a régihez, az egyén érdekét a társadalom rovására képviselik, és e mellett azokat, kik legjobb tudomásuk és meggyőződésük szerint a kétféle érdek helyes összeegyeztetésnél fáradoznak, kik sem a minimumok felemelése, sem a rövidtartamu szabadságvesztés-büntetések eltörlése mellett nem agitáltak, és ennélfogva nem kénytelenek a rövidtartamu büntetések helyettesítéséről gondoskodni, s a kezdő bűnösök kímélésénél rendszeresebb és hatályosabb módját ismerik a feltételes elitélésnél — ezeket a szakférriakat, kik a miniszter felhivására véleményt nyilvánitot1 Wlassics Gyula (Magyar Jogászegyleti értekezések XXXIV. köt. 4. füzet 115.j a visszaesők súlyosabb megbüntetését össze akarja kapcsolni a kezdő bűnös kíméletével. 2 * Bíróságaink nem méltányolják eléggé, hogy a tul-hosszu szabadságvesztésbüntetések mennyire károsako. Fayer László, büntetési rendszerünk reformja, 12. U 3 Ez irányok történeti fejlődését és tüzetes jellemzését iiletőleg v. ö. a Magyar Jogászegyletben 1901. évi márczius 16-án és november 50-án tartott előadásaimat. Magyar Jogászegyleti értekezések, XXII. köt. 2. füzet és XXIII. köt. j. füzet. 4 Nem sérthetem meg őket e jelzővel, mert ők maguk az idealismus zászlaját tűzik ki táboruk felett. (V. ö. a Jogt. Közi. f. é. 12-ik számában foglalt czikk végét). Jaj annak az embernek, kinek reális lábbal ideális czipőben kell járnia, és jaj annak az országnak, melynek reális viszonyait ideális lényekre szabott törvények igazítják! Idealisták voltunk, midőn tekintettel a bíró földöntúli erényeire, nem gondoskodtunk külső függetlenségének biztosítékairól. Idealisták voltunk, midőn a birói szellemet elég tágnak tekintettük a vád és védelem érdekeinek befogadására. Meg kellene esküdnünk — idealisták többé nem leszünk !