Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

?58 D? BAUMGARTEN IZIDOR tak, conservativ ellenzék képében mutatják be, kiknek leküzdésére az uj eszmék harczosainak egyesülniük kell.* «Most, mikor a\ uj eszmék nálunk is tért hódítottak, mikor már az igazságügyi kormány sem zárkózhatik el a fejlődés követelményei elől, a haladás minden lelkes hívének össze kell tartania a conservativ ellenzők ellenállásának leküzdésére*).** (Jogt. Közi. f. é. 6. sz.) Quis tulerit Gracchos de seditione ferentes! Tényleg azonban az igazságügyi kormány megbízásából készült tervezet nem azonositja magát azokkal a törekvésekkel, melyek a társadalom érdekében — a visszaesés elleni küzdelem szolgálatában — alkotott intézményt az individualisatio tökéletesbitésére és a büntetés enyhítésére egészen a látszatig — a represszió gyengítésére — fel akarják használni; épen e tervezet legjobb bizonyitéka annak, hogy szabatosan gondolkozó és a büntető jogot tudományosan mivelő szakférfiak — bármennyire térjenek el egymástól egy intézmény gyakorlati hatásának érté* uj eszmeáramlatok harc^osah a Jogt. Közi. f. é. 12. számában szerepelnek, ** Ez alkalommal nem mellőzhetem hallgatással a «Jogtudományi Közlöny» részéről az utóbbi időben követett harczmodort. Bármily nehezemre essék, fel kell szólalnom, nem «pro domo» hanem «pro libertate*. Nálunk, hol oly kevesen foglalkoznak tudományos kérdések irodalmi megvitatásával, semmi sem könnyebb, mint emberies gondolkodásmód és modern tudományos szellem hiányának reáfogásával minden önálló nézetnyilvánitást elnémítani és a terrorismus hatását, hivatkozással a jogászi közvéleményre, ünnepelni. A mi azonban a politikai agitaciónál is csak türt dolog, egyenesen tilos a tudományos polémiánál. Ez utóbbinál nem azt kérdik : kinek van igaza, hanem hol van az igazság. Az ellenfél intenciójának gyanúsítása, erkölcsi vagy intellectualis kisebbítése — ama tilos fegyverek közé tartozik, melyekhez rendszerint utoljára nyúlnak — midőn a tárgyilagos érvek készlete elfogyott. Már akkor, midőn a feltételes elitélés ellenzését elvi kapcsolatba hozta a bizonyítékok szabad mérlegelésének, és a rendkívüli enyhitési jog megtámadásával, a ((Jogtudományi Közlönyx szerkesztősége egy irgalmatlan okoskodás szarvai közé került. Vagy nem ismeri a kettő közötti különbséget — a mi határozottan culpa — vagy ismeri, és mégis felhozza ezt az érvet, és akkor kész a dolus. E két alternatíva között azonban az egyik elesik, midőn velem szemben felhozza, hogy a Btk. 92. §-át el akarom törölni, a mi pedig az ő szemében a legsúlyosabb vád. ((Természetesen épen ugy, a hogy a feltételes elitélést ellenzi ezen szempontból, el akarja törölni a 92. §-t is, holott a feltételes elitélés ellen azt is felhozza, hogy a hol olyan enyhitési intézmény van, mint a 92. §., ott már azért sem kell feltételes elitélés, mert ez a szakasz egymaga pótolja az egész intézményt)) (Jogt. Közi. f. é. 12. sz.). Erre a ráfogásra csak egy megjegyzésem van. Ha dr. Balog Arnold ur akármilyen dolgozatomból egy kijelentést idéz, mely félremagyarázható abban az értelemben, hogy el akarom törölni a 92. §-t: akkor megengedettnek fogom tekinteni az ő harczmodorát, de ha nem — nem.