Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]
Dr BAUMGARTEN IZIDOR vagy félremagyarázza azt az állást, melyet genetikai ép ugy mint ontológiai tekintetben, előfeltételei és kiegészítő intézkedéseinél fogva a feltételes elitélés («bedingter Straferlass» — «remise conditionnelle de la peine») a külföldi tudományos rendszerben elfoglal. Bárkinek van joga arra, hogy eszméinek diadaláért legjobb tehetsége szerint küzdjön, de csak a tárgyismeret vagy őszinteség hiánya hivatkozhatik a modern tudomány és a rendszeres külföldi törvényhozás példájára, midőn oly intézmény meghonositását sürgeti, mely az elnevezés azonossága mellett az uj tudományos és legislativ iránynyal homlokegyenest ellenkező tendencziákat szolgál. Ott a társadalom érdeke a visszaesés elleni küzdelmet kiterjeszti arra a büntetési nemre, mely sem nem hatékony, sem nem javitó, hanem csak ront; eltörlik a rövidtartamu szabadságvesztés-büntetéseket — inkább semmit;, mint rosszat* Nálunk fenn akarják tartani a rövidtartamu szabadságvesztést, és azt lefelé, az egyén érdekében, ki akarják egészíteni a büntetés feltételes elengedésével mint uj büntetési nemmel. Ott felemelik a büntetési minimumokat,nálunk el akarják azokat törölni. Ott meg akarják szoritani a biró enyhitési jogát, nálunk ki akarják terjeszteni. Ott a kezdő bűnöst nem büntetik — nehogy visszaesővé váljék — és a visszaesőt hosszú büntetetés kiszabásában és annak feltételes elengedésében. A módosított 92. §. szerint «a bíróság a büntetést az eset körülményeihez képest ugy a büntetés tartama, mint a büntetés neme tekintetében belátása szerint enyhítheti és a mellékbüntetések kiszabását mellőzheti». A 9?. §. b) pontja szerint ezt az aránylag minimális büntetést a biró feltételesen elengedheti. Gruber Lajos (Jogt. Közi. 1890. évf. 1.) nem megy oly messze mint Reichard, ki az enyhitési jog korlátlanságát tartja szükségesnek, hanem Gruber is egy lépéssel akarja megtoldani a biró enyhitési jogát. Nézete szerint kívánatos, hogy a fegyházzal büntetendő cselekmények is feltételesen elengedhetők legyenek. * «Die kurzzeitige Freiheitsstrafe ist nicht nur nutzlos ; sie schadigt die Rechtsordung schwerer, ats die völlige Straflosigkeit der Verbrecher es %u thun im Standé wáre». Lis^t, Kriminalpolitische Aufgaben, Zeitschrift IX. 74}. ** A legkiválóbb criminalisták nézete szerint nincs értelme annak, hogy valakit nyolcz napnál kisebb fogházbüntetésre Ítéljenek. Liszt szerint 6 hét, Garofalo szerint 4 hó, Krohne szerint 1—4 hét képezze a fogházbüntetés legkisebb mértékét. A norvég törvény 22. §-a értelmében 21 napnál rövidebb ideig nem tarthat a fogházbüntetés (Hefte). A svájczi javaslat szerint fogházbüntetést nyolcz napi tartamon alul nem lehet kiszabni.