Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

DF BAUMGARTEN IZIDOR Az előbbi megnyugodott a büntetés kimérésében a biró részéről és a cselekmény individualisatiójában, melyet különben elvből perhorreskált.* Az utóbbi pedig tűrte, hogy a büntetés végrehajtása, illetőleg elengedése függővé tétessék a tettes társadalmi veszélyességének fokától. A ki tehát a feltételes elitélést pártolja vagy akár csak elfogadja, az nem támadhatja meg többé a megtorlást elvet — mert ennek megóvása a büntetés kiszabásánál, felvétetett a pactumba — de nem is tagadhatja meg, hogy a büntetés végrehajtását a biró a megelőzés szempontjából engedje el, azért t. i., mert a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetés** ként oly termékeny közvetítő ajánlatokban. igazsággal nem lehet megalkudni; a tudomány e szerint nem ismer compromissumokat és a világfelfogás még kei>ésbbé». De már más a nézete a törvényhozási politika terén. «Aber anders liegt es auf dem Gebiet der praktischen Bethátigung, auf dem Gebiete der Gezetzgebung insbesondere. Hier sind Kompromisse nicht nur möglich ; sie sind die notwendige Voraussetzung für jeden ruhigen Forstchritt ; sie können nicht umgangen werden, soll nicht das politische Lében in trostloser Stagnation versumpfen oder in brutale Majorisierung ausartens. Das gewerbsmássige Verbrechen. Vortrag gehalten in der juristischen Gesellschaft zu Berlin am i?. October 1900. A Zeitschrif í. d. ges. Strafrechtswissenschaft XXI. köt. 140. lap. * «Die wenigstens theilweise Beseitigung der richterlichen Strafzumessung ist demnach eine der wichtigsten Aufgaben, welche die Kriminalpolitik uns stellt». Kriminalpolitische Aufgaben, Zeitschrift IX. 492. «So schwebt unsere ganze Strafzumessung in der Luft; diese- höchste und feinste Leistung der vergeltenden Gerechtigkeit erweist sich bei náherer Betrachtung als ein Taschenspielerkunsststück, bei welchem der Künstler sich nicht einmal die Müche gibt, die andáchtigen Zuhörer zu táuschen». U. o. 490. «Die Ehrfurcht vor dem Richterspruch darf uns nicht abhalten, hier die kritische Sonde anzulegen. Es wird nicht geleugnet werden können, dasz in weitaus den meisten Fállen der Richter gar nicht in der Lage ist, die ihm vom Gesetzgeber gestellte Aufgabe zu lösen, die Strafe in einer ihrem Zwecke (mag man diesen bezeichnen, wie man will) entsprechenden Weise zu bemessen. Er kennt den Verbrecher gar nicht, den er bestrafen soll ; und auf den Menschen, nicht auf die, doch nicht von ihm loszulösende That kommt es an». U. o. 491. 1. Liszt eL'ész irodalmi működése folytonos variációja ugyanazon themának — a tettes és nem a cselekmény minősége döntsön a büntetés nemének és mértékének meghatározásánál, és ennélfogva a büntetés kimérése nem is birói feladat. Liszt rendszere és a cselekmények individualisatiója e szerint egymást kölcsönösen kizáró fogalmak. A szakembernek tehát sokat kell elfelejtenie, ha meg akarja érteni, mikép küzdhet valaki «a bűncselekmények individualisatiójáért és ennek egyik leghatályosabb eszközéért : a feltételes elitélésért» és egyúttal kijelentheti, hogy «a feltételes elitélést Lis\t ugyanígy tárgyalja mint mi, a feltételes elitélés többi hivein. Dr. Balog Arnold, a ((Jogtudományi Közlönyi) 1907. évi 12. számában. ** tEs handelt sich nicht um eine Milderung unseres Strafsystems. Der gegenwártige Augenblick wáre herzlich schleht gewáhlt dazu. Die beklagenswerte Milde unserer Strafgesetzgebung wird nur durch die noch beklagenswertere Milde unserer Stratgerichte iibertrofi'en. Wir wollen die kurzzeitige Freiheitsstrafe nicht beseitigen, wei