Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

D? BAUMGARTEN IZIDOR B. P. 384. §. 10. §*-a szerint, ha a biró a rendelkező részben két évi fegyházra itélte az egyik vádlottat, és egy évi és hat havi börtönre a másikat. «Az indokolás az ítélet rendelkező részének ellenmond'). Az itélet, melylyel a kir. járásbiró — de lege ferenda — két vádlottat a tettestársaságban elkövetett lopás vétsége miatt, és pedig az egyiket feltétlenül tiz napi, a másikat feltételesen egy havi fogházbüntetésre elitéli: alaki semmiségi okból nem támadható meg, ha az indokolás szerint a biró az elitéltek jövőbeli magaviseletére kedvezőbb hatást vár elsőrendbeli (10 napi fogházra itélt) vádlottnál a büntetés végrehajtásától, a másodrendbeli (1 hónapra elitélt) vádlottnál a büntetés elengedésétől. Az itélet indokolása nem mond ellen a rendelkező résznek (B. P. 384. §. 10. p.). A bűnösség kisebb foka megfér a büntetés végrehajtásával és annak nagyobb foka a végrehajtás felfüggesztésével. Sőt az ellentálló képesség kisebb — a bűnösség nagyobb — foka különösen veszélyessé teszi a fogház levegőjét az elitéltre nézve, mert a ragályozás annál valószínűbb, mennél gyengébb az erkölcsi szervezet. Tehát a nagyobb bűnös büntetését kell feltételesen elengedni. Másfelől azonban a nagyobb romlottság megfékezésére nem elegendő a puszta fenyegetés. Tehát a kisebb bűnösnek jár a kedvezmény. Ily tépelődések játéka lesz a lelkiismeretes biró, kit megzavar a törvényben adott utbaigazitás (II. tervezet 1. §. egyfelől: ha «a felfüggesztéstől az elitélt jövőbeli magaviseletére kedvezőbb hatás várható, mint a büntetés végrehajtásából') ; másfelől: «méltónak is kell mutatkozni a kedvezményre). A felületes biró pedig impressiók után fog indulni. Az átlagos bírónál egyénisége fog dönteni. Az egyik merészen, a másik félénken, a harmadik egykedvűen fogja gyakorolni az elengedési jogositványt. Annyi bizonyos, hogy az uj intézmény nem a vádlottnak kedvez, hanem bizonyos vádlottaknak,* és azért nem rém* A «Jogtudományi Közlöny» önmagát fosztja meg az intézmény helyes felfogásának lehetőségétől, ha kapcsolatba hozza az intézményt a biró enyhitési jogával,