Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

246 VARGHA FERENCZ az «ellenkezés» helyezi hatályon kivül a miniszternek utasítási jogát. Hogy czélja volt-e ez a törvényhozó hatalomnak 1891-ben' vagy nem, azt nem kutatom; nem is volna annak semmi értelme, mert nem a törvényhozó gondolatában, nem is az indokolásban, hanem a törvény rendelkezésében van a szabályozó erő. Ha tehát bizonyos viszonyokat máskép szabályoz a törvény, mint a hogy akarta a törvényhozás, az ilyen jelenség sajnálatraméltó eltolódása a törvényalkotó akaratnak, de az mit sem változtat azon a tételen, hogy a törvény a törvény s nem a belőle kiszorult törvényalkotó akarat és gondolat. Ez a magyarázata annak is, hogy miért nem lehet a törvény indokolását a törvénymagyarázat forrásául felhasználni akkor, ha az ellentétben áll a törvény rendelkezésével. S ha mégis azt tapasztaljuk, hogy a törvény indokolását gyakran felhasználják annak értelmezésénél, ezen nem lehet csodálkozni, mert az indokolás sok becses felvilágosító anyagot tartalmaz, a mit bátran fel is lehet használni, de csak akkor, ha a\ nem ellenkedik a törvénynyel; pl. ha a törvényt többféleképen lehet értelmezni, ilyenkor az indokolás a valódi értelem felderítésére világot vet, vagy ha homályos a törvény, a homályt a jó indokolás könnyen eloszlathatja. De menjünk tovább annak vizsgálatában, hogy az Ü. T.-ben foglalt utasítás joga beleilleszthető-e mostani jogrendszerünkbe. Ha a B. P. 33., 34. §-át egybevetjük e joggal, azt találjuk, hogy a B. P. is vétót emel az utasítási jog ellen. A 33. §. ugyanis a legalitás elvét törvénybeiktatva arra kötelezi az ügyészt, hogy a tudomására jutott, hivatalból üldözendő bűncselekmények miatt mindig indítsa meg az eljárást, ha pedig «meggyőződése sqerinU a feljelentett cselekmény nem büntethető: megtagadja a vád képviseletét. íme a B. P. egy uj fogalmat iktat törvénybe, szemben az Ü. T.-el, az ügyészség meggyőződését. Erre alapítja az ügyész elhatározását, akár megtagadja a vád képviseletét, akár meg-