Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. indítja az eljárást. No és mit jelent ez a meggyőződés? Talán az érzelmekre, vagy a politika változékony Ízlésére alapítja azt az ügyész. Korántsem, hanem a törvényre s az azzal kapcsolatos joggyakorlatra s tudományra. Mert, hogy a 33. §. mit ért bűncselekmény alatt, arra nem a miniszter adja meg a választ, hanem a Btk. 1. §-a, az egész Btk. s a melléktörvények, valamint az ügyészségnek az a jogászi tudása, melyet ezekre vonatkozólag a joggyakorlatból s tudományból merit. Mit jelent ez egyebet, mint azt, hogy az ügyész a törvények s a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendelet szerint tartozik eljárni (1869: IV. t.-cz. 19. §-a). Vagyis épen oly közjogi garanciák mellett, mint a biró. Az 1869: IV. t.-cz. eme §-át az Ü. T. nem vette át, s igy azt az elvet iktatta törvénybe, hogy az ügyészt eljárásában nem a törvény, hanem a kormányhatalom irányítja. Miután pedig akadhat oly kormány, mely a hatalmat visszaélésekre használja fel, az Ü. T. az emiitett garancziális szabály mellőzésével, hallgatag e lehetőségnek is az útját egyengette. A B. P. azonban, habár kerülő uton, ez autokratikus felfogásnak elejét vette, a mit még kiegészített azzal, hogy az ügyész ugy a vádképviselet megtagadását, mint annak elejtését köteles megindokolni (34., 38. §.). Hogy pedig az indokolás a legalitás elvén álló B. P. szerint csak a törvényre támaszkodhatik, azi már igazán felesleges volna szakembereknek bizonyítani. Az ügyész tehát törvényben gyökerező meggyőződése szerint köteles eljárni, a mit a kormány utasítása nem pótolhat, mert a minisztert a devolutio joga (Ü. T. 26. §.) nem illeti meg s csak a főügyész élhet e joggal, de ő is csak a törvény s nem a politika értelmében. Ha tehát a miniszter utasítása szolgál az eljárás alapjául, a törvény ki van játszva s egyrészt a miniszter sérti azt meg, mert az ügyészre oktrojálja meggyőződését, másrészt az ügyész,