Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Az 1906. év magánjogi gyakorlata. 1. r.

222 BÍRÓI GYAKORLAT. értelmezi C, midőn a balesetnél 5,4 évvel későbbi időben bokatörés után beállott tüdő-gümőkórt az orvos-szakértők és az igazságügyi orvosi-tanács véleményével ellentétben a baleset eredményének tekintette.1 A balesetszülte kártérítési igénynek az üzemköltségekhez való számitása indokolja azt is, hogy C.2 a munkást kötelesnek tartja arra, hogy a baleset után megmaradt munkaerejét a munkaadónál értékesítse, hogy a kártérítési kötelezettséget e nélkül csak ugy állapithatja meg, ha a munkaadó a balesetet szenvedett munkást vagy egyáltalán nem, vagy nem az előző keresettel kívánja alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy az üzemköltség jogellenes és a balesetet szenvedett munkás hibájából bekövetkezett megnagyobbitásának tekintené C, ha a munkás a baleset után elmulasztja a maga szakszerű kezeltetését, ha kuruzslónál keres orvoslást és ezzel elvonja vagy legalább is csökkenti a munkaadónak a baleset után is járó munkaerejét.3 Ezen, mondhatni teljesen gazdasági felfogással, bizonyos ellentétben áll, ha legfőbb bíróságunk az időközönként visszatérő kártérítési részleteket quasi családjogi jelleggel biró tartozáskövetelésnek tekinti a munkás részéről, ha ennek megfelelőleg a kereset beadását megelőző időre lejárt részletekkel elutasítja, mert felperes nem bizonyította, hogy az 1895 okt. 17-én történt baleset óta az 1902 február 2-án beadott kereset indításáig a per folyamatba tételében akadályozva volt. A tartásdíjnak ily időbeli megszorítása indokoltnak látszhatik ugyan a családjogban vagy mondjuk az ingyenes alapú vagyonjogi ügyletek világában is, de az üzemi balesetek okozta kártérítésnél, mely a munkás részéről végeredményben a visszterhes jellegű munkabérszerződésen sarkall, aligha megfelelő.4 Az ipari baleset alanyi körét is liberális szemmel nézi C. midőn a gépész által felfogadott pótmunkást5 az üzem tulajdonosával szemben közvetlen kártérítési igénynyel ruházza fel. A balesetszülte kár üzemköltségkénti felfogását — C. az előzők szerint már-már eljutott idáig — legnagyobb mértékben veszélyeztetik az olyan döntések, melyekben a máv. marasztalandónak jeleztetik6 annak daczára, hogy azon helyi érdekű vasutat, melynél a baleset bekövetkezett, csupán üzemben tartja, de annak nem tulajdonosa.7 Felelősségre vonta C. a vasutat azon esetben, ha a baleset elhárítására szolgáló szabályrendelet szigorú 1 C. 1906 ápr. 26. 10524/906. Jogt. Közi. Dt. IV. f. V. k. 177. 1. Vasútnál v. ö. C. 6999/905-. Polg. törv. LI. k. 19. sz. 2 1906. szept. 5. 1229/905. Jogt. Közi. Dt. VII. k. 5$. 1. 5 C. 1906 január 16. G. $82/905. Polg. törv. LI. k. 21. sz. + C. 1906 márcz. 29. 1554. sz. > Grill Dt. f. 1906 ápr. 5. G. 618/905. 6 A máv. perbe vonva nem volt és igy C. őt nem marasztalhatta. 7 Jogt. Közi. Dt. IV. f. IV. k. 175. sz. 262. 1.