Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Az 1906. év magánjogi gyakorlata. 1. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 22 1 ^ Az 1906. év magánjogi gyakorlata. Gyakorlatunk mindinkább a törvénykönyv felé izmosodik. Ha a lefolyt évben hozott birói döntéseket a döntvénytárak régebbi évfolyamataiban megjelentekkel összehasonlítjuk, szemmel láthatólag elébünk tűnik a rendszeresség és öntudatosság két legbiztosabb jele: a tényállásrész és az alkalmazott jogszabálynak egymástól való éles elválasztása, valamint az alkalmazott jogtételnek határozott elvileges kifejezése. Ez az ut az, a melyen felső bíróságaink íratlan jogunk megállapítására és tovafejlesztésére legtöbbet tehetnek. Az ipari veszélylyel kapcsolatos, számban és súlyban mindinkább emelkedő esetek ezen izmosodás legtypikusabb kifejezői. Öt-hat évvel ezelőtt C. állandóan a munkaadó vétkességét tartotta a munkást ért balesetnél a kártérítési felelősség egyedüli okának, és néha szinte humorosan hatott amaz erőlködés, melylyel a munkaadó fictiv gondatlanságát egy-egy határozat mindenképen ki akarta sütni. Ma C. a vétkességi elmélettel végkép szakított, midőn kimondotta.1 hogy az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa a nála alkalmazott munkást az üzem veszélyéből kifolyólag ért balesetért kárpótolni tartozik az ő vétkességére való tekintet nélkül, hacsak ki nem mutatja, hogy a balesetre a kárositottnak hibája szolgáltatott okot. Kimondja tehát C. más szóval, hogy az ipari veszély az üzemköltségnek egy számszerint ugyan előre meg nem állapitható, de évenkint mégis visszatérő részét kártérítés alakjában a balesetet szenvedő munkások kezeihez juttatja. Ennek gyakorlati következményekép jelentkezik azután az, hogy mindhárom bíróság megtagadta 2 az illető kártérítési tőkének biztosítását, mert — úgymond — a munkás magára vállalta annak a veszélyét, hogy a vállalatnál netalán bekövetkezendő pénzügyi változások folytán a kártérítési igény kielégítésétől elessék. Nyilvánvaló, hogy nem ezen erőltetett érvelés, hanem az emiitett határozatokban világosan kifejezett, az üzemköltségekre való utalás volt az, mely a biztosíték adását kizárta. Az ipari veszély mai gyakorlatunk szerint tehát üzemveszély és C. a subjectiv vétkességi elmélettől való távolodásában annyira megy, hogy a munkaadót akkor is felelőssé teszi,3 midőn a baleset az alkalmazott munkás fiatalságával járó pajkosságnak és gondatlanságnak eredménye, vagy midőn egyszerűen tapasztalatlan munkást alkalmazott. 4 Az ipari veszély okozatos füződvényeit is a legszabadelvübb módon 1 C. 1906 máj. 29. 74^/905. v. sz. Polg. törvk. 98. 1. C. 1906 augusztus 50J510/90J. sz. Jogt. Közi. Dt. VII. 51. 1., C. 1906 febr. 16. G. 485/905. sz. Polg. törvk. 52. k. 6 melléklet stb. 2 C. 1906. febr. 16. 60. sz. Jogt. Közi. Dt. IV. f. V. k. 11. I. 3 C. 1906. június 20. 1178/905. v. sz. Polg. törv. ;2. kötet 19. sz. 4 C. 1906 aug. 30. 10527/995. Polg. törv. LII. k. 2;. sz.