Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Ügyészség és politika [1.r]

i68 VARGHA FERENCZ kodó érdekébe, s ez amazt az abszolutistikus államban, ha arra szükség volt, teljesen felszívta, természetes folyománya volt ennek az, hogy a társadalom jogai is azonosittattak a király jogaival. Ámde a király nemcsak feje, hanem ura is volt az államnak, miután pedig az ügyészség ennek a korlátlan hatalomnak érdekeit szolgálta, hatásköre a szerint bővült, a mint az uralkodó érdekei növekedtek. Népszerűtlenebb hivatalnoka nem is volt Francziaországnak az ügyészségnél, különösen XIV., XV., XVI. Lajos uralkodása alatt,* midőn az ügyészi kar az uralkodó vak eszközévé sülyedt. Ez természetes folyománya volt Richelieu politikájának, a ki XIII. Lajos alatt, eszközökben nem válogatva, összezúzta a királyi hatalom minden ellenségét s a rendek, a kiváltságok és a történelmi jog romjain megalapította a központosított egységes absolut franczia monarchiát és állami mindenhatóságot. Az ő politikájába s méltó utódjának, Maqarinnek, politikai rendszerébe teljesen beleillett az az ügyészség, melv abba nőtt fel, hogy mindenben az uralkodó érdekeit tartsa szem előtt s vakon szolgálja azt. Ilyen állapotban találta az ügyészséget a franczia forradalom. Tudjuk, hogy 1789-ben az ügyészi intézményt annál inkább fenntartották, mert az franczia talajon fejlődött és a hatalmak megoszlási elvének is megfelelt, végül, mert a forradalom idejében is használhatónak látszott. Változást szenvedett azonban annyiban, hogy politikai hatáskörét megnyirbálták s működése a bíróságok előtti eljárásra szorittatott. Majd a code 3 Brumaire IV. a «commissaires nationaux«-t két részre osztotta. Az egyiket, az accusateurs publics-et, a nép választotta s a vád képviseletében járt el, mig a másik, a commissaires de la république feladata a törvények ellenőrzésére * Holt^cndorf: Rechtslexicon Staatsanwaltschaft cz. a. III. k. 7J9. I. Ullmann: . na. 27?.