Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

104 D? SCHWARZ G. SZOKÁSJOG ÉS TÖRVÉNYJOG. gói a törvényhozó napjának, szabályaik csak addig köteleznek, a mig maga a törvényhozó felhatalmazása tart és illetve, mig magának a törvényhozónak szava is követésre talál. A törvény mellett tehát mind e származékos jogalkotó tényezők nem jogforrások, csakúgy nem mint akár a magánfelek, kik a törvény felhatalmazása alapján szintén felállíthatják a lex contractus-t (azaz concret jogszabályt) a maguk ügyleteire nézve. Egy ellenvetéssel kell itt szembenéznünk. A törvényhozó az ő hatalmát többnyire csak az állampolgárok megszokása folytán nyeri. Eleinte pl. csak elvétve hallgatnak egy trónkövetelő szavára, idővel uralma megizmosodik, rendeleteit eleinte kevesebben és tétovázva, majd a szokás hatalmánál fogva mind többen és állandóbban követik, mig végül szokásjogi tétellé lesz, hogy a mit ő parancsol, azt követni kell. Helyes-e ily esetben mondanunk, hogy az állampolgárok azért követik az ő parancsait, mert ő igy parancsolta? Nem azért követik-e igazában, mert az ő parancsait követni szokás, más szóval, mert a szokásjog igy parancsolja? Felelet: A törvényhozó hatalom többnyire csakugyan szokásjogon épül; de nem mindig: az államcsiny, octroi, győztes hóditó esetében nem a megszokás, hanem más lelki hatalmak (félelem, czélszerüségi számitás, nemzeti lelkesedés stb.) épitik trónját az uj hatalomnak. De ott is, a hol szokásjog az alap: az a tétel, hogy a törvényhozó parancsát követni kell, oly elevenen él az emberek tudatában, hogy annak további megokolására az emherek rendszerint eszmélni sem szoktak. Tapasztalatszerü tény, hogy az emberek, legalább mai fejlődött állami életünkben arra a kérdésre: miért kell a törvényt betartani? beérik a válaszszal, hogy: mert a törvényhozó parancsolta. A mai jogérzetnek ez egyik alaptétele, a melynek mélyebben fekvő lélektani okait csak a jogbölcsész kutatja, a köztudat a törvényhozó tényleges hatalmánál mint végső oknál megáll.