Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

I oo D? SCHWARZ GUSZTÁV. tiójával Németországban; igy tette jogforrássá a szokásjog nálunk. Werbőczy Tripartitumát. Hogy ez utóbbival példázzunk: Azt a szabályt, hogy Werbőczy Tripartitumát követni kell, azaz, hogy «ugy kell tenni, mint a hogyan Werbőczyben rendelve van», a szokásjog fejlesztette ki; ez a szabály tehát szokásjogi szabály, még pedig kö~vetve rendelő szokásjogi szabály: e szabálynak a Tripartitum, a melyre hivatkozik, csak közelebbi tartalmát adja meg. E példa is mutatja, hogy helytelenül vitatkoznak arról, vájjon a Werbőczyn alapuló szokásjog ius scriptum vagy non scriptum-e? Werbőczy maga irásba foglalta ugyan a nemes Magyarország szokásjogát, de ez az Írásban feljegyzett szokásjog azért mégis csak szokásjog, azaz tettekben köveiéit, de akaratképen ki nem fejezett (ha jobban tetszik : csak képzelt, de valóságban senki által el nem rendelt) jogszabályok összesége volt. Werbőczy feljegyzése, mely a szokásjogot csak tanúsította, de nem keletkeztette, a nemes Magyarország szokásjogát ius scriptummá nem változtatta. Későbben szokássá vált, hogy Werbőczy feljegyzéseit követni kell. E szabály maga ismét csak Werbőczy tényleges követésében nyilvánult, de sehol kifejezetten el nem rendeltetett. E szabály tehát ismét szokásjogi volt; és az a körülmény, hogy a szabály tartalmát Werbőczy könyve adta meg, ismét nem csinált ama jogszabályból ius scriptumot. Ha a iövvény kijelentés és a benne elrendelt jogszabály tartalma között fennálló itt kifejtett különbséget szem előtt tartjuk, négyféle alakulat lehetőségére jutunk : a) A jogszabály ki van jelentve (törvényi még pedig: a) Közvetlenül: ez a törvény normális esete.pl. «ezennel elrendeltetik, hogy 8%-nál magasabb kamat bíróilag nem érvényesíthető». ($) Közvetve: a törvényhozó kijelenti, hogy magáévá teszi azt, a mit pl. a biró vagy a felek mondani fognak, vagy a mi bizonyos Írásban olvasható (1. fent a lex citationis példáját), vagy a mit a szokás tényleg követ (törvénynyé vált szokásjog 1. fent).