Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

SZOKÁSJOG ÉS TÖRVÉNYJOG. 85 Egy másik nézet a nép akaratára vagy meggyőződésére vezeti vissza a szokásjog kötelező erejét. Ez a történeti iskolának vezető gondolata, melynek Savigny és különösen Puchta adott lelkes kifejezést. Abból indul ki, hogy jog az, a mit a nép egésze jognak akar vagy a minek jogosságáról meg van győződve. Ez akaratot vagy e meggyőződést (e két kifejezés az egyes íróknál váltakozik) a nép vagy közvetve fejezheti ki: a törvényhozó által, vagy közvetlenül: jogi szokásaiban. E szokások csak kifejezésre hozzák a nép jogi meggyőződését, a jog maga és kötelező voltának ereje magában e meggyőződésben van.* A népakarattal példálóznak a római juristák is. «A nép akarata — igy érvel Julianus D i, 3 fr. 32. 1. §. — oka ugy a törvénynek, mint a szokásjognak: mert mi különbség van a közt, szavazás utján fejezi-e ki a nép a maga akaratát vagy jogi szokásai utján ?» így azután tacitus consensus populi vagy omnium, vagy holmi tacita civium conventio-ról szólnak, mint a szokásjog létesitő okáról (D. 1, 3 fr. 35.). De akár a nép «akaratáról)) szóljunk, mint a rómaiak, akár a nép ((meggyőződéséről'), mint Puchta nyomán a német iskola: mindkettő inkább csak szólam, mint valóság. Tényleg bizonyára annak a törvénynek lesz legbiztosabb az uralma, mely mentül szélesebb néprétegek mentül általánosabb kivánságának felel meg; és tényleg bizonyára az ilyen szokás fog legbiztosabban és leggyorsabban terjedni. De a jog érvénye az ilyentől független; a kellő formában kialakult tétel akkor is jog, ha a nép benső akaratával vagy meggyőződésével nem egyezik, viszont a nép benső akarata vagy meggyőződése nem jog, ha kellő formában ki nem jelentetett. Hozzájárul, hogy szokásjogi szabály vajmi ritkán szokott a nép összes rétegeiben nyilvánulni, hanem rendszerint csak kisebb-nagyobb életkörök közös szokásairól lehet szó, az ilyen kisebb körök pedig az egész «nép» akaratát vagy meggyőződését nem teszik. Ezenfelül: vajon uj jogot «akar-e» * Windscheid Pand. I. köt. 15. §.. «In dieser Ueberzeugung liegt der Grund der verbindenden Kraft des Gewohnheitsrechts.n 6*