Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

84 Dl SCHWARZ GUSZTÁV teremteni a nép a szokásjogban? Hisz épen ellenkezőleg: a\ért követi a régi szokást, mert ugy érzi, hogy az máris jog! És lehet-e mondani, hogy a fennálló szokásjog valóságban mindig a nép meggyőződését fejezi ki ? A szokásjog szabályait, csak ugy mint a törvényt, nem azért követjük, mert helyességükről volnánk meggyőződve, hanem azért, mert érvényben látjuk. A meggyőződése//^^, elavult, okaveszett tétel is jog addig, a mig tényleg követik. Mellőzve azt, hogy számos oly merőben külső formákra, határidőkre vagy egyéb mennyiségmegállapitásra stb. vonatkozó szokásjogi tétel van (pl. a végrendeleti tanuk száma, elévülési határidők), a miknél nagy tömegek «meggyőződéséről)) már tartalmuknál fogva sem lehet szó. És mellőzve azt, hogy a népmeggyőződés megfoghatatlan valami, melyben csakúgy mint a «népszellem», «néplélek" és a történeti romantikus iskola egyéb hasonló kitételeiben kevés a jogi realitás. 3. §. Viszony szokás- és törvényjog köpött. A mint a szokásjog és a törvény kötelező erejének kérdésében a feltárt egyik vagy másik álláspontra helyezkedünk, más-más eredményre jutunk ama sokat vitatott kérdés tekintetében is, hogy mi e két jogforrásnak viszonylagos ereje, azaz: mi tekintendő jognak, ha törvényhozó és szokás mást-mást rendel ? Az az elmélet, mely a szokásjog kötelező erejét a törvényhozó engedélyére alapítja, e kérdésben is a törvényhozó parancsát tekinti irányadónak. Ha a törvény csak kisegítő (suppletorius) szokásjogot enged (azaz csak oly kérdés tekintetében, a melyre nézve törvényszó nincsen), akkor — e nézet szerint — törvény ellenére szokásjog nem képződhetik; a törvényellenes szokás jogilag hatálytalan. A törvény tehát nemcsak hogy a fennálló szokásjogot — egyes vagy összes tételeit — bármikor hatályon kívül helyezheti, hanem jövő képződésének — bizonyos tekintetben vagy merőben — útját is szegheti. A mult század törvényei e következményt le is vonták. A porosz Landrecht csak az általa nem rendezett esetekre nézve engedi meg a szokásjogot. (Bevezetés 3, 4, óo. §§.). Az osztr. polg.