Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A hatóság előtti rágalmazás mint felhatalmazási vétség. (A kir. Curia 85. számú döntvényének bírálata.)

D? EDVI ILLÉS K. A HATÓSÁG ELŐTTI RÁGALMAZÁS. hogy a vádolásban benne van ugyan a tény állítása, - de a tény állítása magában véve még nem vádolás. A kettő tehát egymástól különbözik. A Bp. Élt. 17. §-ára való hivatkozás sem bizonyít semmit. E §. 3. p.-jába azért vették föl a Btk. 260. , §-át, mert a törvény alkotásakor e §-t úgy alkalmazták bíróságaink, hogy az ebben meghatározott vétség a 270. és 271. §§. eseteiben hivatalból üldözendők. Ha tehát a birói gyakorlat megváltozik és ha eszerint a 260. §. alá vont esetek között nem foglaltatnak olyanok, a melyek hivatalból üldözendők: ekkor a hatáskört megállapító törvény megfelelő rendelkezése, mint tárgytalan, többé nem jöhet alkalmazásba. Csak ez a jelentősége van a Bp. Élt. 17. §. 3. p.-jának. oly erőt azonban semmi esetre sem lehet annak tulajdonítani, hogy az anyagi törvény bármely rendelkezését irányadólag magyarázza vagy éppen megváltoztassa. Sajnálattal veszszük tudomásul, hogy a kir. Curia ily tarthatatlan s az anyagi büntető törvény helyes értelmével teljesen ellenkező indokolással ismét egygyel szaporította azoknak a döntvényeinek számát, a melyeknek jobb lett volna soha meg nem születniök. A döntvény hatását előre nem lehet megjósolni. Megtörténhetik azonban a következő: Valaki azzal vádoltatik, hogy közhivatalnokot hivatali kötelessége bűnös megszegése miatt följelentett, de vádja valótlannak bizonyult. Magáninditvány nincs, de a felhatalmazás megadatott. A Btk. 260. §-ára alapitott vád abból indult ki, hogy vádlott a feljelentéskor nem tudta, de nagyobb gondossággal megtudhatta volna, hogy vádja valótlan. Ezzel szemben már most a vádlott azt a beismerést teszi az itélő bíró előtt, hogy ő teljes tudatában volt vádja valótlanságának, a melyet csak azért terjesztett elő, hogy az illető közhivatalnokot bosszúból meghurczolja. E beismerés folytán a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége forog fen; minthogy pedig e vétség miatt a bűnvádi eljárásnak csakis a hamisan vádolt indítványára