Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. emelésével annak, hogy: «habár vádlott cselekményét, a szándékos emberölést jelentékenyen sulyositó körülményül veendő oly megfontolással követte el, hogy az csakis higgadtságnak a rögtöni elhatározásban nyilvánult hiánya miatt nem minősül a gyilkosság bűntettévé; habár az elsőfokú biróság ítéletében enyhítőül különösen kiemelt az a körülmény, hogy a csősz (a megölt) szitkozódásaival ingerelte a vádlottat maga ellen, a bizonyítás eredményével nem tekinthető is bizonyítottnak; habár az elhanyagolt nevelés sem fogadható el enyhítő körülményül, mert vádlott eléggé gondos nevelésben részesült; habár ezek elienében sulyositó körülményt képez, hogy vádlott a cselekményt nagy kegyetlenséggel hajtotta végre»: mégis a 02. §-t alkalmazta kizárólag arra való tekintettel: «hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor annyira fiatal volt, hogy csak alig öt hóval haladta meg azt a kort, melyben a btkv. 85. §. 2. pontja alapján a vádbeli cselekmény miatt legfeljebb két évi börtönnel lett volna büntetendő)). v) Btkv. 192. §-a esetében a kir. ítélő tábla a büntetésnek a rendes büntetési tétel keretén belől történt kiszabásánál enyhítő körülményekül figyelembe vette, hogy vádlott ittas állapotban követte el a cselekményt, és hogy tettét megbánva, bocsánatot kért. C. 1890. nov. 4.1 kijelenti, hogy «a kir. itélő tábla ítéletében felhozott enyhítő körülmények a btkv. 92. §-ának alkalmazását indokolják)). x) Btkv. 236. §-a esetében: a kir. törvényszék a btkv. 91. §-a alapján szabta ki a büntetést, enyhítő körülményül véve: «vádlott büntetlen előéletét, ittasságát és a kínálkozó alkalmat». A kir. itélő tábla e körülmények alapján a 92. §-t alkalmazta; C. 1890. ápril. 2.2 a másodbirósági ítéletet hagyta helyben. y) Btkv. 336. §. 3. pontja esetében a 92. §-nak alkalmazása indokoltnak találtatott: ((tekintettel vádlott beismerésére, feddetlen előéletére, fiatal korára és az okozott kár csekélységére)). C. 1899. jan. 23.2 7J a Btkv. 414. §-ba ütköző s fegyházzal büntetendő csalárd bukás esetében a kir. itélő táblának C. 1889. jan. 30.4 ítéletével helybenhagyott ítélete a 92. §-nak alkalmazását «a kár aránylagos csekélységére, vádlott rovatlan előéletére és tapasztalatlanságára*) alapította; a1) Hamis eskü esetében C. 1888. nov. 14.5 ítéletével helybenhagyott elsőbirósági ítélet szerint a 92. §-nak alkalmazása vádlott büntetlen előélete mellett különösen arra alapíttatott, «hogy az eskütől feltételezett polgári ítélet olykép szövegeztetett, melynél fogva az eskü nemcsak a vitás 24 frtra, hanem az alperesek által tartozásként beismert 85 frtra is vonatkozott, s így az eskü le nem tétele esetén vádlott az alperesek által elismert követelését is elvesztette volna». 1 U. o. 21. k. 226. 1. — 2 U. o. 20. k. 145. 1. — 3 u. o. 17. k. jyj. I. — 4 U. o. 17. k. 582. 1. — S U. o. 232. I.