Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. A XIII. sz. döntvény szerint a törvényhatósági útadót nem minimumban, hanem százalékos összegben kell kiróni a fél lakóhelyéül nem szolgáló törvényhatóságban akkor, ha a lakóhelyéül szolgáló törvényhatóságban utadóminimum alá esik és ha a lakóhelyül nem szolgáló törvényhatóságnak területén fizetett állami adója oly csekély, hogy az az után számításba vehető utadószázalék mennyisége még három kézi napszám folyó árát sem éri el. E döntését a bíróság arra alapítja, hogy az utadóminimum a természetben való közmunkaszolgáltatás-helyébe lépett; ez pedig az érvényben volt jogszokás szerint csak ama törvényhatóság területén s az illető lakhelyéhez közel volt teljesitendő, a hol a kötelezett lakott illetőleg a hol a kötelezettség alapjául szolgált igavonó állatok összeírva voltak. A XIV. sz. döntvény pedig azt mondja ki, hogy a házastársakra közösen használt birtokuk után az utadóminimum nem külön-külön mindkét házasfélre, hanem csak egyszer vetendő ki abban az esetben is, ha a közösen használt birtok tulajdonjoga mindkét házasfelet illeti. — r. r. — BÍRÓI GYAKORLAT. Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. X VII. FEJEZET. /V. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76—94- §•) (Folytatás*;. kJ Kár. Hogy — caeteris paribus — a bűncselekmény annál súlyosabb, mennél nagyobb a sértettnek okozott kár, tehát mennél nagyobb p. o. a lopott érték, mennél súlyosabb az okozott testi sértés, ez oly szembeszökő, s tenyerén fekvő igazság, melyet bizonyítani is felesleges. Az utólagos kártalanítás legalább vagyon ellen irányuló bűncselekményeknél az okozott kár mérvét befolyásolván, ugyancsak méltányos figyelembe vételt igényelhet. De ugyanez az indok, habár a dolog természeténél fogva csekélyebb mértékben a nem vagyon elleni bűncselekményeknél is érvényesülhet. C. 1900 decz. 4.1 szerint azonban «a vádlott, midőn az elhaltnak gyermekeit kárpótolni sietett, az által csak a törvénynél fogva őt terhelő kötelezettségét teljesítette» ez tehát enyhítő körülménynek nem tekinthető. Ugyanezt az álláspontot foglalta el C. 1900 ápr. 19.2 és pedig ebben az esetben — emberölés — azért, mert az élet és a vagyonkártalanitás olyannyira különböző jogi értékeket képviselnek, a melyeknek összemérése ez oknál fogva ki van zárva. * Előző közleményeket 1. Jogállam II., III., IV. és V. évfolyamában. 1 U. o. 42. k. ró}. 1. — 2 U. o. 40. k. 152. I.