Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 5?1 C. 1902 máj. 22.1 eldöntött esetben — lopás kísérlete btkv. 538. §. — enyhítőül vétetett, hogy ha vádlott be is fejezi a bűncselekményt, csak csekélyebb mérvű kárt okozott volna. C. 1887. decz. 25.2 szerint pedig testi sértés esetében azt, hogy a súlyosabb eredményt gyógykezelés és ápolás hiánya okozta. /) Kedélyállapot. Az erős felindulás bizonyos esetekben, igy jelesül a btkv. 281. §. és 301. §. eseteiben enyhébb büntetési tételt megállapító minősítő ok. A törvény szellemének megfelel tehát, hogy az erős felindulás az arra alkalmas esetekben, enyhítő körülményként vétessék tekintetbe. De enyhítőnek veendő a különösen jogos indokon alapuló izgatott kedélyállapot is, a mely különben az erős felindulás törvényes fogalmát nem merítené ki. így C. 1901. decz. 14.3 eldöntött esetben — gyilkosság — az első bíróság enyhítőnek vette, hogy vádlottak a bűncselekményt szorult anyagi helyzetük mellett sértettnek a kezességet megtagadó nyilatkozata által előidézett felindult kedélyállapotban követték el; C. 1902 ápr. 2.4 az, hogy vádlott vagyoni romlása miatt elkeseredett állapotban volt (hamis vád esete). mj Kínálkozó alkalom, főleg lopási esetekben birói gyakorlatunkban általában elfogadott enyhítő körülményként szerepel; a mi főleg akkor, ha a sértettnek gondatlanságára vezethető vissza, teljesen indokolt. n) Kor. C. 1885. máj. 27.5 szerint a 25 éves vádlott mellett a fiatal kor enyhítő körülményt már nem képezhet. C. 1904 ápr. 27.6 szerint pedig 20-ik életévöket túlhaladott vádlottaknál a fiatal kor enyhítő körülménye nem érvényesíthető. C. 1890. jun. io.7 szerint ló éves jVa hónapos vádlottnál az életkor egymaga igazolja a btkv. 92. §-nak alkalmazását. Épen ugy C. 1890 jun. ió.,8 midőn a vádlott alig öt hónappal haladta tul a ió-ik életévét. C. 1891 szept. 16.9 btkv. 510. §-a eserében a vádlottnak —- 70 éves — aggkora enyhítő körülménynek vétetett. C. 1901 ápr. 2.10 — szándékos emberölés esetében — a vádlottnak a 20. életévet csak kevéssel meghaladott fiatal korát «igen nyomatékos» enyhítő körülménynek vette, ellenben «a sértettnek gyermekkorára)) alapított súlyosító körülményt mellőzte. 0) Közveszélyesség. A tettesnek közveszélyességét a bpesti T. elfogadta súlyosító körülménynek, mely közveszélyességet az e. b. abban találta igazoltnak, hogy a lopás miatt vádolt vádlott hasonló módon elkövetett lopásokért már ötször büntetve volt; 1901 ápr. 30. pedig az elsőbiróságilag érvényesített közveszélyességet — helyesen — azért mellőzte, mert a vádlott — lopási eset — lopás vétsége miatt csupán egy izben három napi fogházzal volt büntetve, más adat pedig nem merült fel. melyből vádlott közveszélyességére jogszerűen következtetni lehetne. 1 U. o. 44. k. ?i8. I. — 2 U. o. 16. k. 2SS- I. — 5 U. o. 44. k. 74. 1. — + U. o. 44. k. 126. 1. — 5 U. o. 10. k. 1. — 6 U. o. 48. k. 174. I. — 7 Jogt. Közi. 1890. év' JI. sz. — 8 BJT. 21. k. OÍ,. t. — 9 Jogt. Közi. 189T. évi 40. sz. — 10 BJT. 42. k. 99. I"