Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Az Unio alkotmánya. 3. [r.]

1500 Df LUKÁCS GYÖRGY. A két ház viszonya egymáshoz és az elnökhöz. I. Az Egyesült-Államok alkotmánya a két kamara-rendszert fogadta el. Nemcsak a két kamara rendszer igazolásául szolgáló ama motívumnál fogva, hogy a kamarák egymás esetleges elhamarkodásait kölcsönösen ellensúlyozhatják és egymás hibáit kölcsönösen megjavithatják, hanem annál a különleges szempontnál fogva is, hogy a kis és nagy államok között való versengést paralizálni csak ekkép lehetett. A kis államok ugyanis souverainitásuk érzetében a nagy államokkal egyenlő képviseltetést kivántak, a nagy államok viszont a népesség arányában való képviseltetés mellett foglaltak állást. A két kamara-rendszer mindkét törekvésnek eleget tett: a senatus szervezésénél a szövetségi eszme érvényesült, a mennyiben a senatusban valamennyi állam egyformán van képviselve, a képviselőházat pedig a nemzeti eszme alapján szervezték, akkép, hogy az Unió területét a népesség arányában osztották képviselő-választó kerületekre. A két kamara jellege egymástól nem oly elütő, mint általában az európai két kamara-rendszereknél tapasztaljuk. Európában a felsőházakban a születés, pénz vagy a hivatal aristokratiája van képviselve, s a korona és az udvar befolyása érvényesül, az alsóházakban ellenben a népképviselet van érvényre emelve. Az Unió congressusának mind a két háza kizárólag népképviseleti alapon van szervezve és ezzel a jelleggel bir. A senátorok és a képviselők ugyanabból a társadalmi osztályokból kerülnek ki, ugyanazoknak az eszméknek és érzelmeknek befolyása alatt vannak és egyaránt tudatában vannak a közvéleménytől való függésüknek. A senatusban aránylag több a gazdag ember, mint a képviselőházban, azonban ez nem növeli a tőkének befolyását a senatusra. Igen érdekes jelenség, hogy a két kamara működésében nem jut kifejezésre az a különbség, a mely tagjaik választásának rendszerében van. A képviselőházba ugyanis a tiz nagy állam