Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok.(76-94.§.) 26. r.

SZEMLE. 479 szókba foglalja össze azokat a tényállásokat, melyek mint tisztességtelen verseny tünetei kártérítésre, sőt büntető eljárásra adnak okot. E tényállások között kiemelendő a valótlan adatok terjesztése, a versenytársak ócsárlása («befeketités»), az üzleti és üzemi titkok elárulása, az úgynevezett hólapdarendszer stb. E mellett azonban a javaslat ió. §-ában általános záradékot is tartalmaz, «melynek értelmében tisztességtelen versenynek és igy törvénybe ütközőnek tekintendő minden eljárás, a mely a jó erkölcsöket ' durván sérti és alkalmas arra, hogy egy- vagy több versenytárs üzletét károsan befolyásolja». A sértett fél az ily cselekmény abbanhagyását és esetleg kárának megtérítését követelheti. Ez általános intézkedés által a német törvény hibáját kivánták elkerülni és módot nyújtani arra, hogy az oly illoyalis eljárás, melyet a törvény szakaszai kifejezetten nem is sorolnak fel, ne maradjanak megfelelő jogi oltalom nélkül. Legradikálisabb és máris sok támadásban részesült rendelkezése a javaslatnak az, hogy a valótlan adatok terjesztése miatt eljárásnak van helye akkor is. ha direct károsítás ki nem mutatható, sőt a sértett fél indítványa nélkül az érdekelt szakkörök feljelentésére hivatalból is. A valótlan adatokkal űzött reklám a javaslat szerint delictum, melynek büntetése három naptól egész három hónapig való elzárás és iooo koronáig terjedhető pénzbüntetés. Magánfeleket sértő eljárás esetén pedig (versenytársak ócsárlása, üzleü titok megsértése) a büntetés hat hónapig terjedhető elzárás és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetésig emelkedhetik. Mint látjuk, az uj osztrák javaslat, melynek intézkedéseit az ipartanács még néhány pontban szigorítani javasolja, teljes erélylyel kiván a tisztességtelen verseny ellen küzdeni. Némelyek véleménye szerint azonban e küzdelemre túlságos erélyes eszközöket vesz igénybe, melyek a reális üzletvitel szabadságát is veszélyeztetik. Ez érdekes javaslat megbeszélésére legközelebb visszatérünk. — A pécsi rabsegély^ő egylet 1905. évi működéséről szóló évi jelentés legközelebb küldetett szét. Ennek az egyletnek az évi jelentései, a melyeket az elnökség Varga Nagy István kir. ítélőtáblai bíró, mint az egylet elnöke, ugy Angyal Pál kir. ítélőtáblai biró és Hardi Sándor kir. törvényszéki elnök, alelnökök bocsátottak ki, eltérnek a rendes formától, a megszokott chablontól, a mely csak beszámoló szokott lenni a tagok előtt, hogy az egylet vagyonával a választmány miképen sáfárkodott. Most is az elnök o Adalékok a magyarországi rabsegélyügy történetéhez 1905-ről» czim alatti értekezéssel vezeti be a jelentést, melyből sok érdekes dolgot tudunk meg. Azt látjuk először is, hogy a magyarországi 22 rabsegélyző egylet közül három, a karánsebesi, dévai és máramarosszigeti beszüntette működését, ellenben a mult év folyamán uj egyletek alakultak, többek közt Nagykanizsán.* Összes egyleteink tagjainak száma háromezerén felül van, * Hogy miért dunántúli, azt bajos volna kitalálni, mert Győrben, Székesfehérvárott, Pécsett és Szekszárdon már IÍ — 20 év óta vannak egyletek.