Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok.(76-94.§.) 26. r.

478 SZEMLE. szem előtt, rendelkezésre átváltoztatva igy hangzanék: «X. bűnös abban, hogy Y.-t előre megfontolt szándékkal megölte». Hogy miért volt a szándék előre megfontolt, ezt a bíróság, ha esküdtszék nélkül kellene ítélnie, az indokolásban fejtené ki. Baumgarten már most azt mondja, hogy az indokolásnak ez az eleme a törvény szerint akkor sem juthat a rendelkező részbe, ha az ítéletet esküdtbíróság hozza. Már pedig a Vargha Ferenc^ által szerkesztett kérdés azt eredményezné. Ez a kérdés ugyanis, ha az előbbi módszer alkalmazásával rendelkezésre változtatják át, igenlő válasz esetében igy hangzanék: «X. bűnös abban, hogy Y.-t előre megfontolt szándékkal megölte és pedig akként, hogy annak megölését már előtte való nap elhatározta, az ölés véghezvitelére a puskát beszerezte és az említett időben Y.-t a puskából a jobb hátulsó oldalára irányzott lövéssel agyonlőtte ». Ilyen körülírást az esküdtszék nélkül itélő bíróság ítéleteiben kétségkívül nem találunk, mert az ide iktatott körülírás az indokolásba tartoznék és igy ott fordulna elő, a rendelkezésbe pedig csak a törvényben előforduló megjelölés (előre megfontolt szándékkal megölte) vétetnék föl. Bizonyos tehát, hogy a mennyiben az esküdtbíróság is a Bp. 5 27. és 328. §.-oknak szoros megtartásával köteles ítéleteit szerkeszteni: ezzel a szerkezettel az olyan kérdés, a mely Baumgarten szerint indokolt határozat1 tervezete, nem fér össze. A kérdés csak az, hogy szó szerint alkalmazandók-e a 327. és 428. §-ok az esküdtbíróság ítéleteire is, avagy — tekintettel arra, hogy ez az Ítélet az önállóan határozó esküdtek verdiktjén alapul — az említett §-ok itt csak «megfelelően» alkalmazandók-e (Bp. 337. §.) ? E kérdésre remélhetőleg megadja a választ Vargha Ferenc^. Részünkről ezúttal csak ismertetni kívántuk Baumgarten kitűnő tanulmányának azt a részét, a melyben Vargha Ferenc^ álláspontjával ellentétes fölfogását kifejti. Ez annál inkább kötelességünk volt, mert mindkét fél erős fegyverekkel küzd. Némileg feltűnő csak az, hogy épen dr. Baumgarten Izidor, a ki elvi ellensége az esküdtszéknek, foglalt el e kérdésben olyan álláspontot, a mely a kir. Curiát teljesen kizárja az esküdtbíróság ítéletének revisiójából s az anyagi büntetőtörvény alkalmazását a bűnösség kérdésében teljesen a törvénytudatlan esküdtekre bizza. Ezt csak abból magyarázhatjuk meg, hogy szerinte ez a törvény követelménye, a törvénynyel szemben pedig háttérbe kell szorulnia az elvi felfogásnak. — i — — Osztrák törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről. A tisztességtelen verseny elleni küzdelemben fontos mozzanat az a legújabb osztrák törvényjavaslat, melyet a kormány az ipartanács elé terjesztett. A concurrance deloyale elleni védelmet a franczia judicatura a code civil egyik §-a alapján fejlesztette ki, a német törvényhozás pedig e jogszabályokat részletes és taxativ codificatióban részesítette. Hazai törvényelőkészitésünk is megpróbálkozott ily irányú javaslattal, mely 1900-ban szaktanácskozmány elé lett terjesztve, de azóta további lépés megvalósítása ügyében nem történt. Az osztrák javaslat a német rendszert követi, a mennyiben szaka-