Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok.(76-94.§.) 26. r.

SZEMLE. 477 fölveendők, hogy tehát a kérdések szerkesztésénél a specialisatio elve jusson érvényre. Most egy másik tanulmányról kell beszámolnunk, a melynek szerzője dr. Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. Czime: «A\ csküdtbirósági eljárásról, tekintettel a kérdések szerkesztésének módjára*. É tanulmány is a Büntetőjog Tára hasábjain (1. II. k. ]. és köv. számok) látott napvilágot és ez is foglalkozik azzal a kérdéssel, a mely Vargha Ferenc\ emiitett értekezésének kizárólagos tárgya. De Baumgarten tanulmánya más szempontokból is kiterjeszkedik a kérdések szerkesztésének módjára s e szélesebb keretben müvének csak egyik része az, a mely a Vargha Ferenc^ által kifejtett tétellel foglalkozik. Ezúttal a jeles tanulmánynak csak ezt a részét emeljük ki, későbbre tartván fenn az egész mü irodalmi méltatását. Baumgarten a szóban forgó kérdésben azok véleményéhez csatlakozik, a kik (mint Zsitvay Leo és dr. Stipl Károly) a jogi elemeknek ténybeli körülményekkel való körülírását a kérdésekből kizárandónak tartják, és pedig részint azért, mert sok esetben lehetetlen; részint azért, mert a törvénynyel sem egyeztethető meg. Érdekes az ellentét, a melyet e kérdésben a koronaügyészség két jeles tagja egymással szemben elfoglalt. Vargha Ferenc^ álláspontját már ismertettük. O a nehézségeket legtöbb esetben leküzdhetőknek tartja, a törvényből pedig (Bp. 42$. §. 1. p., 427. §. 1. és 3. bek.) azt következteti, hogy az esküdtekhez oly kérdéseket kell intézni, a melyek lehetővé teszik, hogy a C. az esküdtbíróság Ítéletét az anyagi törvény szempontjából is felülvizsgálhassa. Baumgaiten erre azt mondja, hogy a kinek csak nehéz és nem lehetetlen a szándék, a gondatlanság, az előre megfontolás stb. felszerelése a megfelelő tényelemmel: az szükségkép az erős felindulásnál is helyettesíti a «megjelölést* a ((következtetéssel)), «tényleirást» csatol az öntudatlan állapothoz stb. Az ilyen felszerelés azonban szerző szerint egyfelől lehetetlen, másfelől egyértelmű volna azzal, hogy az esküdtek bizonyos kérdések tekintetében a bíróság gyámsága alá helyeztetnének. Mert hiszen a kérdések ilyetén szerkesztése mellett «az igennel szavazó esküdtek akarata csak akkor íog érvényesülni, ha jogi felfogásuk találkozik a Curiáéval» (50. 1.). Szerző szerint azonban a törvénynyel is ellenkezik Vargha felfogása. Szerinte a kérdés ilyetén szerkesztése, a mint azt Vargha kívánja, egyértelmű volna azzal, hogy a kérdés szövege tulajdonképen «indokolt határozat tervezete* volna, holott a törvény szerint az esküdtszék nem indokolja határozatát, s holott a bizonyítékok kiemelése a Bp. p8. §-a szerint az ítéletnek nem rendelkező részébe, hanem indokolásába tartozik. Szerzőnek ez okoskodása első pillanatra megvesztegető. Ha ugyanis a Bp. 327. és 328. §-t alkalmazzuk az esküdtbirós. ítéleteire is: akkor a Vargha szerint szerkesztett kérdéssel, ha azt feleletre változtatjuk át, kétségkívül oly elem jut az ítélet rendelkező részébe, a mely a 328. §. szerint az indokolásba való. Ha a szokott módon szerkesztett kérdés jut az esküdtbíróság ítéletének rendelkező részébe, ugy igenlő válasz esetében ez a kérdés, az ítélet rendes formáját tartva