Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 4. szám - Ujabb kereskedelmijogi irodalom. "Magyar czégjog." Irta: dr. Vályi Sándor. (Kiadja a Franklin-Társulat ; ára fűzve 16 K, vászonkötésben 18 K - "Könyvvitel és mérleg, tekintettel a fönnálló és létesítendő jogszabályokra." Irta : Zsengeri Manó. (Kiadj

RODALOM. delkezésére. A könyvelés tárgyának szempontjából a törvény 25, ij-átr mely szerint a könyveknek a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását keli tartalmazniok, bizonytalan és határozatlan megjelölésnek tekinti (35. l.)„ A könyvelés időpontja szempontjából szétválasztja a különböző ügylete ket ; többek között a helykülönbözeti vételnek két faját (44. 1., holott ilyennek a 4. pont alatti nem tekinthető mert ha a te'jesités helye a vevőlakhelye helykülönbözeti vételről nem beszélhetünk). Rész'etesen fejtegeti a sommás törvény összefüggését a könyvbiztositás szabályaival. A könyvviteljogi része után áttér a leltár és mérleg tárgyalására és itt a törvény különös hiányának tekinti, hogy nem gondoskodik arról, hogy a részvénytársasági mérleg egyben vagyonkimutatást mérleg legyen, azaz a társaság tőkék külön csoportban és összesítve is beáilitandók volnának (81. 1.). Helyesen mutat rá felügyelő-bizottsági rendszerünk hiányaira és az ellenőrzés szigorításának szükségére (93. 1.). Az anyagi mérlegjogi részében részletesen szól a mérlegkészítés főbb elveiről, az értékelésről és ennek befolyásáról az üzleti eredményre. Könyvviteli részében a könyvelési és mérlegtételekkel, valamint az egyes üzletnemek könyvelésével foglalkozik. Mindebben kimeritő részletességgel és alapossággal tárgyalja anyagát és habár a szerző nem jogász, megmutatja, hogy a könyvvitellel összefüggő jogi kérdéseket alaposan és behatóan tanulmányozta. Persze azért gyakran akadunk helyekre, hol a szerző éppen jogi szempontból elmarad feladata mögött. Több helyütt hosszasan magyaráz oly tételeket, melyek maguktól értetődnek és uj eredményekként tüntet fel oly tételeket, melyeket a judikatura már rég megállapított. így, hogy csak néhány példát említsünk, a kereskedelmi tv. 29. §-a alapján bizonytalanságot vél eloszlatni, midőn kideríti, hogy az üzleti levelek eredeti példányban őrizendők meg (49. 1.). A részvényesek kifogásolási és megtámadási jogát az erre vonatkozó összes vitakérdések teljes mellőzésével egy fél oldalon letárgyalja. E közben, mint a törvény szigorúbb felfogását emliti azt, hogy az anyagilag sérelmes határozat megtámadható, pedig ehhez az egyedül lehetséges törvénymagyarázathoz kétség sem férhet (98. 1.). Ez anyag tárgyalásának hiányosságáról legjobban meggyőződhetünk, ha ezt Vályi könyvének hasontárgyu széles fejtegetésével (41 1—419. 1.) összevetjük. Végül tévesen értelmezi a törvény 36. §-át, midőn ennek alapján a könyvek közös okirati jellegére utal, habár ezt a felfogadást a sommás törvény 81. §-a alapján még sem teszi magáévá; figyelmen kivül hagyja itt a Curia 1900. jun. 12. G. 202. sz. határozatát, mely e kérdést helyes elvi alapon döntötte el. Mind e megjegyzések, valamint számos egyéb kérdésben szerző fejtegetéseitől eltérő állásfoglalásunk korántsem akarják csökkenteni a munka valódi értékét, és csak hozzájárulhatunk azokhoz a meleghangú ajánlatokhoz, melyekkel a két előszó irója szerző munkáját irodalmunkba bevezetik. — n.