Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 2. szám - A jogi személy magyarázata. 2. [r.]

A JOGI SZEMÉLY MAGYARÁZATA. 85 nába succedál, hanem a saját vagyonát veszi át). Szerintünk nincs nehézség: minden vagyon valamely czélra tartatik össze, és hogy e czél mennyiben lehessen akár egy jövő vagy bizonytalan czél is, tisztán tételes (jogpolitikai) kérdés. Sőt pontosabban szólva: minden jogczél jövő és bizonytalan. Mert hiszen a jövő már a «czél» fogalmában szükségképen benne van, mihelyt «czélom», «érdekemw valami, az sem a múltra, sem a jelenre nem vonatkozhatik, csak a jövőre. És minden jövő érdekem bizonytalan is, mert azt se tudom, megérem-e a jövő perczet? A különbség az élő és a születendő ember érdekeinek jövő és bizonytalan volta között tehát nem tartalmi, csak fokozati: a felsorolt «reservált jogok, vagyonok» jogi elismerésében tehát semmi fogalomellenes nincsen. b) Halála után is bizonyos jogi gondozás tárgya az ember. És valamint a születendő ember esetében különbséget tettünk az ő jelen (azaz már is beállott, bár - mint minden érdek a jövőre irányuló) és jövőben beállandó érdekei között: ugy a megholt embernek is vannak egyfelől jelen (most beálló), másfelől a múltban beállott, de őt túlélő, a jövőre kiható érdekei, miket a jogrend honorál. Jelenben beálló érdeke: a holt ember védelme. A holttestet megvédjük az ellen, hogy senki épségében ne bántsa, siri csendjét ne zavarja, a holt ember emléke iránti kegyeletet meg ne sértse. E czélra bizonyos vagyonjogokat, de egyéb, nem vagyoni természetű jogokat is adunk. Vagyonjogok: a temetési hely (locus religiosus), az eltemetett ingók a koporsó, ruhanemüek, ékszerek és egyebek, miket a koporsóban elhelyezünk - - a síremlék stb. joga. Nem vagyoni természetű jogok: a hulla integritásának védelme mások testi behatása ellen, az elhunyt ember emlékének becsületsértés elleni védelme, a képmásán, levéltitkán való jogok, szóval azok, miket együttvéve ujabban a személyiség jogának szokás nevezni. A római felfogás, úgy látszik, az volt, hogy a sírhely az elhunyt szellemének tulajdonába jut: Gai. II. 4. quae Diis Ma6*