Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 2. szám - A jogi személy magyarázata. 2. [r.]

84 DF SCHWARZ GUSZTÁV nibus relictae sunt; Mommsen Röm. Staatsr. II. kiad. II. i., 58. o.: «az elhunyt szelleme, vagyonjogi hozományának» nevezi. Mai felfogásunk szerint a római értelemben vett res religiosa többé nincsen. A temetőül szolgáló ingatlan maga ma köz- vagy magántestületek vagy akár egyesek tulajdonában is állhat; de a temetés által egy idegen dolgon való használati jog (ius in re aliena) jön létre a hullatartás czéljára. Kié ez a használati jog? és kinek tulajdonában állanak a koporsó, a benne levő dolgok, a siremlék? Akár azt mondjuk: ez a dolog Aagy jog uratlan (mint Regelsberger Pand. 110. §.), akár azt, hogy az örökösöké (mint Becker Pand. 77. §. I.): hamisan beszélünk. Mert az a negatívum, hogy ez a dolog «uratlan», nem hozza kifejezésre azt a fontos positiv oldalát a jogviszonynak, hogy e dolgok csak oly jogi védelemben részesülnek, mint a közönséges tulajdon, — hogy & római jog ezt a védelmet nem a közönséges tulajdoni kereset, hanem az actio sepulchri violati formájában adja, csak történeti különbség, mely a kereset alakjára, nem czéljára vonatkozik. Mai felfogásunk szerint e dolgok a vindicatio, a negatoria és birtokvédelem tárgyai kell, hogy legyenek, csakúgy, mint bármely más dolog. Vagy kételkedhetünk-e benne, hogy az, ki egy drága síremléket ellop vagy tönkretesz, annak helyrepótlására perelhető ? Ezt azzal, hogy e dolgok «senkinek sincsenek tulajdonában*), magyarázni nem lehet. De nem fogadható el az sem, hogy az «az örökösök tulajdona». Mert az örökös e dolgokat a maga czéljaira fel nem használhatja, hozzájuk csakúgy nem nyúlhat, mint bármely idegen; el nem zálogosíthatja, el nem idegenítheti, hitelezői rájuk végrehajtást nem vezethetnek, csődtömegébe nem esnek. Valóságban e dolgok és jogok külön vagyont alkotnak, mert külön czélra szolgálnak, melynek az örökös személyes czéljához semmi köze sincs: a holttest iránti kegyelet czéljának. Hogy a siremléksértés vagy hullarablás esetében az örököst legitimáltnak ismerjük el a kártérítési perre, nem bizonyitja azt, hogy e dolgok egyszerűen «az örököséi)). Mert A. ez esetben