Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 4. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 80 1 nyé az érdem, hogy a megtévesztés és félemlités mellett a szerződés-fel­bontás harmadik okát felállította, az u. n. illetlen befolyást. Már most ez állításra első sorban az a formális megjegyzésem van, hogy a fran­czia jog oly fogalmat, mely az angol illetlen befolyásnak megfelelne, nem ismer. A Code civil 1109—1118. §§. értelmében a szerződés csak akkor támadható meg isi le consentement n'a été donné que par erreur (1110) ou s'il a été extorqué par violence (1111 — 1115.) ou surpris par dol. (11 ló). Szóval a Code civil szerint ép ugy mint a római jog szerint, a szerződési nyilatkozat érvényteleníthető, ha tévedés, ha kényszer, vagy ha csalás folytán adatott. Az illetlen befolyást a Code a megtámadási okok közt fel nem emliti, de sot az 1114. §-ban expressis verbis megmondja, hogy a 0tiszteletből származó félelem az atya, az anya, illetőleg más fel­menő iránt — a mennyiben erőszak nem gyakoroltatott — a megtáma­dásra egymagában elégtelen.» Megjegyzendő még, hogy a franczia teó­ria szerint d'art. 1114 n'est pas limitatif,»* vagyis a tiszteletből származó félelem nemcsak akkor nem ok a megtámadásra, ha a másik szerződő fél, az atya, az anya, illetőleg más felmenő volt, hanem semmi körülmé­nyek között sem szolgálhat alapul a szerződés megsemmisítésére, jelesül nem megtámadási ok a felebbvaló és alárendelt, férj és feleség stb. közötti szerződés esetében. Látjuk tehát, hogy a franczia jog a legtöbb esetre nézve a leghatározottabban kizárja az illetlen befolyás megsemmi­sítő hatását. Dr. Králik ur — ugy látom az általa felhívott esetből — a franczia jogban ismeretes «captation» fogalmát azonositja az angol jogban élő «Undue ifluence» fogalmával. E felfogás azonban téves. Ugyanis az 1109. §. a Code civil III. könyvének III. fejezetében foglaltatik, mely fejezetnek czime «des con­trats ou des obligations conventionelles en général», mig az ajándé­kozásról és a végrendeletről a III. könyv II. — tehát az emiitett fejeze­tet megelőző fejezet — intézkedik. Az 1 109. §.** ez elhelyezéséből némelyek azt a következtetést vonták le, hogy ez a §. nem terjed ki a vég­rendeletekre és az ajándékozásokra, a bíróságok azonban az ellenkező nézetet vallották és csak igen természetes, hogy az 1109. §-t kiterjesztet­ték a végrendeletre és az ajándékozásra is, azzal a módosítással, hogy a végrendelet, illetőleg ajándékozás esetében nem követelik meg a kényszer, illetőleg csalás releváns módjához azt, hogy az attól az egyéntől származ­zék, a ki az ajándék, illetőleg végrendelet folytán előnyben részesül. Már most azt a fogalmat, melyet az 1109. §. «doU-nak nevez, a bíróságok a végrendeletek, illetőleg ajándékozások esetében gyakran «captation»-nak * V. ö. Dalloz. Code civil annoté II. k. 1114. *. *•* V. ö. Brunet, perbeszédét a Leclerg perben és az ott id. irókat — Revue des Grandes Broces 1905. okt.

Next

/
Thumbnails
Contents