Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 4. r.

798 KÜLFÖLDI JOGÉLET. deme, a törvényhozó csak alig is szólt bele a kérdésbe. Érdekesen adja elő Anson a law of Contract czimü müvében az Undue influence tanát, annak a mai alakjában: 1 «Vannak esetek, — ugy mond — a melyekben a bíróság az üzletet (transaction) prima facie méltánytalannak fogja tekinteni és kötelezni fogja azt a felet, kire az üzletből haszon háramlik, annak bizonyítására, hogy az üzlet valóban méltányos». Régebben a kamat (uzsora) törvények védték állítólag a kölcsönvevőket, és az Equity jognak ama tétele, a melynek értelmében az, a ki örökséget vett, mindig igazolni tartozik azt, hogy az adásvétel méltányos, hogy valóban értéket adott, — védte az örökségüket eladó egyéneket. Ma az uzsoratörvényeket a törvényhozók visszavonták és az Equitynek az örökségvételre vonatkozó szabályát félretette a Victoria uralmának 4-ik évében hozott statútum 31. és 32. fejezete2 és igy eltekintve az 1900-as Money lenders Acttól, ma a bíróságokra van bízva a két fél közül annak a védelme, ki a másikkal egyenlőtlen helyzetben volt akár kor, akár tudás, akár társadalmi állás tekintetében. Ha egyik fél tanulatlan volt, vagy járatlan az üzletkötésben, vagy kényszerhelyzetben volt stb., a másik félnek kell bizonyítania, hogy az «undue influence»-t nem gyakorolt. Ezek után áttér az iró azokra az esetekre, a melyekben a bíróságok nem az üzlet tartalmából, mint előbb, hanem a felek egymásközti viszonyából következtetnek az «undue influence»-re, ily esetek pl. ha a férj feleségével, az ügyvéd kliensével köt ügyletet, ily esetben is az üzletből hasznot látó férj tartozik bizonyítani, hogy az ügylet méltányos. Végül megállapítja, hogy ha felek közt nincs ilyen viszony, ugy az ajándékozó, igérő stb. fél tartozik bizonyítani az undue influencet. Már most több igen érdekes tanulságot vonhatunk le ebből az egy példából is. Látjuk első sorban, hogy Angliában van egy törvény, mely az uzsora kérdésével foglalkozik, ez a Money lender Act, azonban nincs jogász Angliában, ki azt állítaná, hogy az uzsoráról csakis money lender (money lender általában kölcsönadót jelent, és az idézett törvény csak bizonyos fajta kölcsönadót ért e szó alatt) és borrower (kölcsönvevő) közt lehetne szó. Láttuk, hogy az uzsoratörvényeket visszavonták Angliában és igy helyreállították a kamatszabadságot, de senki sem állította, hogy az uzsoratörvény visszavonása után a biróság nem védhetné már meg többé a védtelen egyént. Láttuk, hogy az örökségüket eladó egyénekre vonatkozó equity jogszabályt megszorították és láttuk eme törvény hatását, melyet Lord Hather ley aTyler v. Vates esetben kővetkezőképen jellemez:3 «Evvel a törvénynyel 1 Anson id. mü (10. M. Ed.) 114. 1. 2 Angliában — ép ugy mint régebben Magyarországon is — minden évről egy statútumot alkotnak, a hivatkozás a statútum fejezetére történik. 3 Smith. 176. 1.