Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 4. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 799 a törvényhozó nem változtatta meg e biróság (Chancery Court) ama törekvését, hogy megvédjen könynyelmü fiatal embereket, kik lelkiismeretlen emberek kezébe kerültek, hanem ugy látom, hogy ennek a törvénynek czélja egyedül az volt, hogy határt vessen e bíróságnál az örökség vétel tekintetében kifejlődött doctrinának, melyet bíráink már túlzásba hajtottak.» Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy a mint láttuk, a doctrina egyáltalában nem is igyekszik kimeríteni azokat az eseteket, a melyben undue influence-ról szó lehet, ugy azt kell állítanunk, hogy az angol jogászok eme materiánál a bírónak csak útmutatásokat adnak és a részletes megoldás kidolgozását mindig az adott esetben ítélkező biróra bizza. Az angol jogászok nem hiszik, hogy a jogrendszer egy befejezett egész, nem akarják a jogrendszert fix tételek meghatározásával kimenteni, hanem nagy elveket állítanak fel és ez elvek keresztülvitelét a biróra bizzák, és ha a jogmateria szabályozásába egy részletkérdés szabályozásával a törvényhozó beleszól, ugy a törvénynek nem tulajdonítják azt a jelentőséget, hogy a törvényhozó a bírónak a törvénynyel, a törvény alapját képező erkölcsi vagy gazdasági gondolatnak a törvény keretein tul való kiterjesztését megakarta volna tiltani. De ha ezeket az angol törvényeket közelebbről megtekintjük, ugy látjuk, hogy a törvényhozó maga is kedveli a nem tul fix, a nem tul határozott szabályokat; így pl. a Money lenders actban a törvényhozó azt mondja, hogy a bíró a hozzá folyamodó félnek jogsegélyt nyújthat, cha az ügylet lelkiismeretlen, méltánytalan vagy máskülönben olyan, hogy a biróság közbelépésére szükség van». Tehát a részletek kidolgozását a törvény is a biróra bizza. De térjünk vissza az «Undue Influence» tanára és vizsgáljuk meg, hogy azokat a gondolatokat, a melyeken az angol Équity jog eme tana alapszik, ismeri-e hazai jogunk és ha ismeri, mennyiben és milyenképen honorálja ? Dr. Králik Lajos «Illetlen befolyás» czimü tanulmányában foglalkozik ezzel a kérdéssel és a következőket mondja: «A magyar polgári törvénykönyv tervezete a megtámadhatóságot a szerződések fejezetében szabályozza, a hol is a 991. §-ban a csalárd megtévesztést és a jogellenes fenyegetést ismeri el támadó okoknak ... és ugy, mint a magyar gyakorlat, nem ad orvoslást azon finomabb, ügyesebb befolyásolás ellen, mely az életben mindennapi. . . Az angol, a franczia jogéleté a dicsőség, hogy megtalálta a megtévesztés, a félelem mellett az orvosságot és a szabályozást azokra az ügyletekre, melyekben a megfélemlítés nem nyilvánvaló; megtalálta abban, hogy az erőszak és megtévesztés mellett harmadik bontó oknak felállította az illetlen befolyást.* Legnagyobb sajnálatomra és az őszinte tisztelet eüenére, a melyet a nagytudományu szerző iránt érzek, mégis kénytelen vagyok állításait bírálat tárgyává tenni. Dr. Králik ur állításaival szemben ugyanis állítom és az alábbiakban bizonyítani fogom, hogy az Undue Influence alapgondolata érvényesül ha\ai joggyakorlatunkban és érvényesül a polgári törvénykönyv tervezetében is. ,2*