Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai [könyvismertetés]

68 IRODALOM. rontani, ki nagyjában a helyes uton jár. Csak. azt jegyezzük meg, hogy a könyv nem tünteti föl eléggé, minő csekély szolgálatot tettek az idegen őrségek hazánknak az egész XVI. századon át. De meg kell említenünk néhány esetet, a midőn a reflexió magában véve helyes ugyan, de nem a kellő helyen, vagyis időben van alkalmazva. így a schmalkaldeni háború alkalmából azt az észrevételt teszi, hogy a vallásos háború mindegyiknél borzasztóbb, mert a hivő Isten nevében, tehát bátran és bízvást követ el gonoszságokat. Kétségtelenül igaz. Csakhogy a schmalkaldeni háborúban sokkal több volt a része a politikának, mint a vallásnak és az igazi vallásosságnak nemcsak tiszta meggyőződése, hanem még fanatismusa is nagyon hiányzott belőle. Fontosabb a másik eset. Illésházy Istvánról és Thurzó Györgyről, a két nagy protestáns nádorról, így itél. «Mind a kettő, hogy úgy fejezzem ki magamat, a labanczok javából való.« Tévedhetek, de azt hiszem, hogy szerző a mondatban nemcsak historiailag, hanem, mi nála tán inkább nyom a latban, politikai tekintetben is hibázott. Nem arról szólok, hogy akkor, a XVI. század elején ezt a két jelszót épen nem alkalmazták. A kurucz és a labancz — mindegyik párt. Volt idő, midőn az egyik táborban, különösen a kuruczban, volt Magyarország, mert ott kellett lennie. De olyan idő reménylem soha sem lesz, a melyben a hazafinak azonosítania kell magát mindenkép egy párttal. Én előttem legalább, és azt hiszem ebben mindnyájan egyetértünk, a magyar fölötte áll a kurucznak és labancznak is. Abba pedig, hogy a ki híven szolgálja nemzetét és királyát, mindjárt labancz legyen, nehezen tudnék beleegyezni. Vajon gr. Andrássy Gyula labancznak nézi-e Széchenyit, Deákot és tulajdon atyját ? Ha igen, elismerem tévedésemet. Olyan elméről szólva, mely sokkal inkább kitalál és megtalál, mint kutat és tud, a lehető legmagasabb mértéket alkalmazom. Hogy igazán legyen mivel ostromolnom, meg kell mondanom azt is, mit annyira éles szeme nem látott meg. Első megjegyzésem a reformatio terjedésére vonatkozik. Szerző igen szépen összeállítja és ismerteti e nagy mozgalomnak hazai okait. Csak arról nem szól, mi szerintem legfőbb oka volt az uj hit rohamos elterjedésének. Századok óta visszhangzott a római egyház a reform kiáltásától. Luther föllépése után egyháziak, világiak egyaránt azt követelik. Tudjuk, högy Ferdinánd király a coelibatus eltörlését és a kehely megadását javasolta a tridenti zsinatnak. A pápai nuntiusok jelentéseiből azt is tudjuk, hogy több püspökünk is kívánta a papi nőtlenség eltörlését. Ha már mindjárt eleinte mindenki tisztában lett volna azzal, hogy az ilyen követelésekkel kilép az anyaszentegyházból, ugyancsak sokan elrémültek volna az első lépéstől is. De mivel a tridentinumig senki sem tudhatta : meddig katho-