Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Egyenjogú házasság és trónöröklés. A Welsburg-eset

--6 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. E tényekkel szemben csak nagyonis cum grano lehet venni azt a kijelentést, hogy «a föld nem áru», «a föld ne legyen piaczi czikk» stb. Kétségtelen: a termőföldnek nem hivatása, hogy spekuláljanak vele, s nem hivatása, hogy olvanok kezébe kerüljön, a kik azt nem megművelni, hanem nyereséggel továbbadni szándékoznak. Azonban a földbirtok forgalmának könnyűsége még nem jelenti azt, hogy a földbirtok a spekuláczió martalékává lett, s a spekuláczió kizárása másként is lehetséges lesz tán, mint a földbirtokforgalom megkötésével. Nem szabad feledni egyet, a mit oly előszeretettel hallgatnak el mindig a földbirtok megkötésének hivei: azt, hogy a birtokelapró^ás legfőbb — merném állítani, hogy egyedüli — oka a birlok nagymérvű megkötöttségében keresendő. Tegyük fel a lehetetlent, hogy a magyar föld megkötött egyharmadának a tulajdonosai átengednék parczellázásra a latifundiumokat: kétséges e, hogy e perczben a föld ára hatalmasat esnék, hogy azok, a kik eddig fél holdat vásároltak csak, most három vagy hat vagy husz holdat vásárolnának, s hogy ebből folyófag a birtokok átlagos térfogata lényegesen megnagyobbodnék ? A kik tehát birtokmegkötést sürgetnek, fokozzák a szabad forgalmú birtokok elaprózását; s a kik a magyar föld túlságos elaprózásán keseregnek, első sorban a latifundiális gazdálkodás ellen foglaljanak állást, melynek méltányos kártalanítás mellett való minél erélyesebb korlátozása elsőrendű nemzetgazdasági követelmény. A mi már most a birtokmozgósitásnak a jogintézmények részéről való megkönnyítését vagy megnehezítését illeti, itt is kétfelé kell osztanunk a jelenségeket s szem előtt tartanunk, hogy nem mindaz terhelhető a mobilizáczió vádjával, a mi a birtokforgalmat könnyíti. A földbirtok szabad forgalmának elve ép oly integráns része a mai szabad társadalmi berendezkedésnek, mint pl. a szabad pályaválasztás, vagy a szabad iparűzés elve; s e nagy vívmányokat koczkáztatni soha, korlátolni csak fontos közérdekből szttbad. A mai kor ép oly kevéssé tűri meg a Nagy Frigyes-féle állami gyámkodást, a mily végérvényesen lerázza nyakáról a czárizmus kancsukáját; s vigyázzunk, nehogy köszönettel visszaszolgáltassa nekünk a földmíves polgárság a részére készentartott pórázt. E szempontból nem találhatom helyesnek, hogy Imling pl. az abstract dologi szerződés kérdését is ebből a látószögből ítéli meg. Igaza van Dévai Ignác^-nak, a mikor hangsúlyozza, hogy általában minden ember saját józan belátására kell bizni, eladja-e a földjét, s mennyiért. Ugyané szempontból nem tehetem magamévá az előadónak amaz érveit sem, a melyekkel az ingatlan megterhelésének korlátozását támogatja. A hitelügy hatalmas fejlődése gazdasági haladásunk nélkülözhetetlenül szükséges előfeltétele; s ismét a kereslet és kínálat törvényére támaszkodom, a mikor épen a földmives néposztály érdekében a földhitel nyújtásának legmesszebbmenő megkönnyítését állítom fel elsőrendű gazdasági postulatumként. Minél könyebben kap hitelt a föld embere, minél hevesebb ennélfogva a hitelnyújtók közt b verseny, annál