Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Egyenjogú házasság és trónöröklés. A Welsburg-eset

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 777 alacsonyabb lesz a kamatláb, annál csekélyebb az uzsorás hitel lehetősége. S minél biztosabb a földre hitelezett összeg, annál alacsonyabb lehel is a kamatláb; a földhitelszövetkezeteknek a magánhitelezőkkel folytatott egészséges versenye a legjobb biztosíték a jelzáloguzsorával szemben. S ezért semmi, de semmi veszélyesség nincs a jelzáloglevél intézményében sem; hiszen a jelzálogos hitelező kiléte az ingatlanra nézve merőben közömbös mindaddig, a mig az adós kötelezettségeinek megfelel; a mikor pedig azokat nem teljesiti: akkor a helyzet nemcsak reá nézve, hanem a hitelezőre nézve is megváltozott, s nemcsak az ő, hanem a hitelező érdekét is számba keil venni. A könnyelmű adósságcsinálásnak hatalmas előmozdítója az a tudat, hogy a jog enyhe és számos kibúvót enged; s viszont semmi sem tartja vissza az embert a kölcsön felvételétől biztosabban, mint az a meggyőződés, hogy azt irgalmatlanul behajtják rajta,, ha a visszafizetés napja beáll. Mást pedig, mint behajtani a követelést, a legönzőbb hitelező sem tehet; minél biztosabban, minél gyorsabban végzi ezt a müveletet, annál jobban fogják meggondolni mások, hogy hasonló helyzetbe kerüljenek. Ha nem is működik automatikus pontossággal az a törvény, a melyre Fellner Frigyes igen helyesen utalt s a mely az ingatlant a legproduktivabb gazda kezébe hajtja: annak létét még sem lehet tagadni; áldásos hatása azonban arányosan fokozódik és csökken az ingatlanforgalom emelkedésével és sülyedésével. S e törvény egyformán működik, akár árverésen, akár szabadkézből történnek az eladások; a miből megint az következik, hogy a megterhelés megkönnyítése, sőt gazdaságilag igazolatlan megkönnyítése is legalább azzal az egy előnynyel jár, hogy az ingatlannak a legjobb gazda felé vonulását elősegíti. S ezért általános szempontból még azokat a Dömötör László által érdekes módon «alkalmatlan egyének»-nek nevezett existentiákat sem tartom olyan veszedelmeseknek, hogy üzelmeikkel szemben a birtokmegkötés kétélű ultima ratio-jához kellene nyúlnunk: vannak ilyen «alkalmatlan egyének» a jogi és gazdasági élet más terein is, a biztosítás körül, az érték- és gabonapiaezon, és egyebütt; s bírtunk velük vagy legalább nem vesztettük el a reményt, hogy birunk velük, a nélkül, hogy a biztosítási ügyletet magát, a tőzsdét vagy a világkereskedelmet megszüntessük. A mit a földbirtok mozgósitása körül ép ugy, mint az egész fóldbirtokpolitika tekintetében postulatumként fel lehet állítani, az nem mehet tul a visszaélések közvetlen repressióján és egy egységesen, hosszú évtizedekre előre megkonczipiált és következetesen keresztülvitt, mérsékelt és igazságos forgalomszabályozó politikán. Az államnak, túlnyomó vagyoni és politikai hatalma folytán, módjában áll ugy a pénzpiaezot, mint a földpiaezot a szükséghez képest befolyásolni. A földéhség erősebb lábrakapását s a föld árának túlságos felcsigázását okos kinálati politikával ellensúlyozhatja, ha kellő időben kötött birtokokat felszabadit, latifundiumokat parczelláz és piaezra bocsát; az elaprózást a törpe parczellák összevásár-