Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Biztositási joggyakorlatunk 1904-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. 63 hogy halasztás esetében a fizetésre adott halasztási határidő lejártával veszi a bizt. dij elévülési ideje kezdetét, de csak abban az esetben, ha a halasztás iránt mindkét fél között létrejött a megállapodás, mert az egyik félnek egyoldalú ténye az elévülési időnek kezdetét ki nem tolhatja. A biztositónak az a nyilatkozata, hogy bizonyos összegnek kifizetését felajánlja, önálló elismerést magában foglaló kötelezésnek nem tekinthető és meg nem változtatja a biztosítási szerződésből eredő igény jogczimét. Az ilyen igény tehát az elévülés szempontjából a K. T. 487. §. tekintete alá esik továbbra is és igy az elévülési időt megszakító nyilatkozat kelte napjától kezdve az elévülés újból kezdetét veszi. — Curia 370 1903. sz. J. Dt. 1904. 159. 1. — Az egy évi elévülési időre alapított kifogás a biztositási dij fedezetéül adott váltóval szemben is érvényesíthető. — Curia 1904. május ó. I2?i; 9 3. sz. — XI. Villámcsapás és s\elviharok által együttesen oko\ott kár. Curia 1904 jifn. 22. 564. sz. Jogt. Közi. Mell. 1904. 513. sz.: «Megállapítást nyervén az, hogy a károsodás részben a villámcsapás, mint biztosított eseménynyel, részben a dühöngött szélviharral van okozati összefüggésben, meg kell állapítani a biztositónak kártérítési kötelezettségét és az alsóbíróságot arra utasitani, hogy állapítsa meg azt az arányt, a melyben a kárt a villámcsapás eredményének lehet tekinteni és állapítsa meg ehhez képest a kár terjedelmét.» XII. Hclyválto\ás tűzkár esetén. A biztosított cséplőgépet a biztosított átvitette a szomszéd birtokára, a hol az szabadon dolgozott és ott el is égett. Kimondatott, hogy a gép ott is biztosítottnak tekintendő. — Curia 1903. decz. 29. 506. sz. J. Dt. 1904. 132. 1. — XIII. Tengeri hajó bi\tosüása. A tengeri víz behatolásából eredő kár ellen biztosított rizsrakomány Fiumébe érkezvén, a biztosított jelentkezett a biztositónak hajókárbiztotásánál, a ki megállapította a kárösszeget, de a kár okáról említést nem tett. Mint tanú kihallgattatván, azt vallotta, hogy arról is meggyőződést szerzett, hogy a kárt tengeri viznek behatolása idézte elő. Az alsóbiróságok ezek alapján marasztalták a biztositót, de a Curia elutasította a kéréseiét 1904 október 19-én 1662/903. sz. a. azon az alapon, hogy felperes nem bizonyította a kárnak tengeri viz behatolása áital történtét és a hajókárbiztosnak fentemiitett ténye egymagában annak megállapítására nem elegendő, mert az az ő jogkörébe utalva nem volt. A hajóbiztosnak jogkörét a Curia nem elvileg állapítja meg, hanem csupán a biztosító által neki adott meghatalmazás alapján. XIV. Bemulató mini kedvezményeseit. Ha kedvezményezettként a bemutató van megnevezve, ugy a biztosított van jogo itva az iránt rendelkezni, hogy kit illessen a biztositási összeg és ha ily rendelkezést nem tett, ugy a törvényes örököseit illeti. Áll ez arra az esetre is, ha a biztosító a kötvényt elzálogosította, mert az elzálogosítás az átruházással nem