Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - A kaszinók tagdijemelési joga

KÜLFÖLDI JOGÉLET. zatot, a mely a felek nyilvánvaló szándéka értelmében szükséges ahhoz, hogy a szerződésben kitűzött czél elérését lehetővé tegye. Már most mi bizonyítja jelen esetben a felek valóságos szándékát? Mi bizonyitná természetesebben, mint a klub vagy kaszinó quasi corporativ jellege, a mely kifejezést nyer a tagoknak a klub-vagyonnal szemben fennálló érdekeltségi viszonyában. Senki sem fogja bizonyára vitatni, hogy ez a viszony nem a tulajdonostársak viszonya a közös tulajdonhoz, melynek megszüntetését és a közös vagyon természetbeni vagy pénzbeli felosztását birói uton követelhetnék. Sőt inkább a klubtagok joga csak a személyes használati jogra terjed ki mindaddig, mig a klub meg nem szűnik. Azaz a tagok közt létesült egyezség tartalma épen az, hogy egy tagot se illessen teljes tulajdonjog a klub vagyonában, hanem csak a klub czéljainak megfelelő puszta használat joga. Másfelől egy klubba vagy kaszinóba való belépés nem is oly szerződést jelent, melynélfogva az uj tag bizonyos évi dij befizetése ellenében valamely meghatározott összegért jogot vált magának a klub kedvezményeire, a mivel szemben a régi tagok kötelesek számára e kedvezmények fenntartását változatlanul biztosítani minden időre. Minden uj tag választása folytán kétségtelenül egy szerződés jött létre közte s a régi tagok, illetőleg a fennálló társaság közt, mely szerződés által kölcsönös kötelezettségeket vállaltak el egymással szemben. Az uj tag azt, hogy\ aláveti magát a szabályoknak, a régi tagokból álló társaság pedig azt, hogy biztosítja számára a tagsággal járó összes jogokat. De az a kikötés semmi esetre sem áll fenn jogilag az uj tag részéről, hogy, még ha az eddigi tagsági dijak elégteleneknek bizonyulnának is a klub fenntartására, ő azért a maga eredeti tagsági dijáért élvezhesse a klub kedvezményeit, mig a többi tagok kötelesek viselni az ezen felül felmerülő költségeket. Nem lehet tehát észszerűen azt mondani, hogy egy klub alapításánál vagy egy klubba való belépésnél a felek akarata az lett volna, hogy állandó, változatlan maximumát állapítsák meg a fizetendő tagsági járuléknak, hanem csak az, hogy megállapítsák a klub kiadásaihoz való évi hozzájárulás az idő szerint szükséges mértékét. Nyilvánvaló, hogy ez csak időről időre és csak megközelítő hozzávetéssel történhetik, mert hisz alakulása idején a klub még meg sem kezdette működését s igy tájékozva sincs már előre pontosan kiadásai felől. Viszont minden tagnak meg van ezzel szemben az a joga, hogy a belépése idején érvényben levő tagsági járulék megfizetése után bármikor kilépjen, a nélkül, hogy további kötelezettség terhelné. Mindezek után talán lesznek, kik igazat adnak e sorok írójának abban, a hogy fent ismertetett birói ítélet alighanem túllőtt a czélon és sem a szigorú jog, sem a gyakorlati élet szempontjából nem állhat meg az elfogulatlanul gondolkozók előtt. — y —