Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - A kaszinók tagdijemelési joga

SZEMLE. 731 SZEMLE. — Ügyvédek a birói és ügyészi karban. A mint értesülünk, az igazságügyminiszter legközelebb az ügyvédi kar jelesei közül többeket ki fog nevezni a birói és ügyészi karba. Csak helyeselhetjük az igazságügyminiszter ez elhatározását, a melylyel nagy elődje Szilágyi De\sö nyomdokaiba lép. A birói és ügyészi karnak az ügyvédi kar jeleseivel való felfrissítése csak előnyére fog válni igazságszolgáltatásunknak és ha az igazságügyminiszter — a mint remélhető — valóban az ügyvédi kar kitűnőségeit vonja be az igazságszolgáltatás körébe: ez ujabb és küszöbön álló kinevezések csak emelni fogják birói és ügyészi karunk színvonalát. — A székesfővárosi m. kir. államrendőrségnek a% ipoj. évi működéséről s^óló jelentésében — az u. n. «kék könyv»-ben — fe-lujitja a főkapitány a már előbbi jelentéseiben is előadott panaszát a felett, hogy a törvényhozás, mely 1896-ban csaknem teljesen a rendörségre hárította a bünperek előkészítését, nem gondoskodik a teendők gyors és alapos ellátásához szükséges személyzetről ; panaszának alaposságát a közlött számadatok élénken bizonyítják. Ha ehhez hozzáveszszük azokat a kifogásokat, melyek a rendőri nyomozat ellen birói s ügyészi részről az irodalomban, igy a Magyar Jogászegylet vitái során is elhangzottak, komoly aggály merül fel az iránt, hogy vajon a rendőrség mai szervezetében s működési körében képes lesz-e már a legközelebbi jövőben is hivatását kellőképen betölteni. Azt is hangsúlyozza a főkapitány, hogy az előzetes letartóztatásnak mai czélszerütlen szabályozása esetleg oiyan eredményeket idézhet elő, melyek a közbiztonság hanyatlására vezetnek ; a mivel nyilván a rendőri előzetes letartóztatás tartamának a Bp.-beli limitálására czéloz. E ponton nem adnánk a rendőrségnek a mainál szélesebb jogkört. Ép a legközelebbi mult tapasztalatai meggyőzően tanúsították, hogy a törvény szellemét át nem értő vagy érteni nem akaró közegek hatalmaskodásának épen a kárhoztatott alakiságok szolgáltak fékül : s hogy messze az idő, mikor a rendészeti hatalom gyakorlását, különösen a birói parancs nélküli szabadságelvonás tekintetében, formális korlátok mellőzésével lehetne rendőrségünkre bízni; noha kétségen kivül áll, hogy e íunctió-nak ép a diseretionarius szabadság az alapereje és éltető eleme, s a formalismus — bizonyos határon tul — fordított arányban áll a működés sikerességével. A jelentés tanulságos fejezetei közül kiemeljük azt, mely a kinyomozott s letartóztatott tettesek személyi viszonyaival foglalkozik, honnan felette értékes adalékokat meríthetünk a «Verbrechensbekámpfungsrecht» vitáit domináló két nagy problémára, a visszaesésre s a fiatalkorúak criminalitására nézve. Nagyarányú fejlődését látjuk a criminalitás ellen folytatott komoly harcz nélkülözhetetlen eszközének, a bűnügyi nyilvántartásnak; a rovott multuak, körözöttek s feltételesen kibocsátottak törzslap-rendszer alkalmazásával tar-