Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 3. r.

J2Ö KÜLFÖLDI JOGÉLET. szer hozzászokott bizonyos visszaéléseket megfigyelni, ugy élesebbé leszr könnyebben, hamarább észreveszi a hasonló visszaéléseket, sőt idővel képes lesz a nem oly szembetűnő, az elrejtettebb visszaéléseket észrevenni. Eme érvelésemmel tulajdonképen csak Darwin ama tételét, melynek értelmében szerveink használat által fejlödnek, a szellemi életre alkalmazom. Darwin tétele ugyanis nemcsak a hosszú fejlődésekre, hanem a legrövidebb mozgásokra is áll. Az, a ki elkezd szaladni, a szaladás első lépéseinél érzi legjobban a mozgás nehézségeit. As első lépéseknél legnagyobb a fáradság érzete, de ha egyszer tovább halad, minden haladás könnyebb, minden előrejutás gyorsabb és gyorsabb, és gyorsabb ütemben megy, mind az ideig, mig a fejlődést nem váltja fel a visszafejlődés. Ugyan ez áll a gondolkodás terén. Eltérni a szokottól rendkívül nehéz, és nagy lelkierőt igényel, a mely legyőzni képes a megszokás minden hatalmát. Ha egyszer azonban a megszokás hatalma le van győzve, minden haladás ez uj irány felé egyszerűbb és könnyebb. Igen érdekes megfigyelni ezt a fokozatos haladást az uzsora-törvényhozások terén. Az első lépés, a kamatot szabályozó törvények, melyeknek példája a régibb kamat nagyságát szabályozó törvények, melyek tisztán a kölcsönszerződésre alkalmazhatók, a második fok azok a törvények, melyek minden hitelezési viszonyra kiterjednek, pl. 1883 : XXV., harmadik fok az az intézkedés, mely minden szerződéses viszonyt felölel. Ilyen a B. G. B; 158.-a és a Polg. Tvk. Tervezetének 956., .957. §-ai. A midőn egyszer az első, a legnehezebb lépés megtörtéin és a törvényhozázok a legszembetűnőbb esetekre nézve kimondották, hogy azok a kölcsönszerződések, a melyekben a hitelező az adós kényszerhelyzetét felhasználva, magának jogtalan előnyöket csikart ki, mondom, a midőn a törvényhozások egyszer kimondották, hogy ezek a szerződések érvénytelenek, a törvény előidézte közvélemény mind jobban és jobban figyelmessé lett azokra a merőben hasonló természetű gazdasági viszonyokra, melyek más, nem kölcsön, nem hitelezési szerződésekre vonatkoznak. Azonban, mint látjuk, az erkölcsi elvet nem a bíróságok, hanem a törvényhozó terjesztette ki. Igen természetes ugyan, hogy a törvényhozó beavatkozása előtt a közvélemény haladásával arányban a judicatura a törvény kereteit az uj felfogás indokolta kiterjesztő magyarázattal kiszélesítette, azonban ezt a fejlesztést a bíróságok elrejtve eszközölték és a nagy átalakítást a törvényhozó végezte, mert általános az a nézet, miszerint minden haladás a törvényből kiindulva a törvényen tul tilos. Láttuk, az általános nézet az, hogy a bíróság csakis akkor van jogosítva az uzsoraszerződést megsemmisíteni, ha a törvény azt kifejezetten megengedi. A törvényben rejlő azt a mélyebb gazdaság-erkölcsi felfogást, melynek értelmében minden oly szerződés, melynél az egyik fél a másik fél helyzetével visszaélve, magának jogtalan előnyöket csikart ki, semmis, illetőleg megtámadható, a bíróság továbbfejleszteni jogosítva nincsen.