Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 3. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. ződő fél akaratától függetlenül állott elő. Nem terjedt ki azokra az esetekre, midőn az egyik szerződő fél felhasználta azt a kényszerhelyzetet, a melyben a másik fél a gazdasági körülmények, saját ügyetlensége vagy tapasztalatlansága folytán volt. Mindazokban az esetekben, midőn az egyik fél a másik félnek szorult helyzetét felhasználva, azt egy reá kedvezőtlen szerződés kötésére birta, a pandectajog a szerződést érvényesnek ismerte el. Mint kivétel jelentkezik azonban már a legrégibb római jogban azoknak a törvényeknek sorozata, a melyeknek czélzata volt a kölcsönszerződéseknél a hitelezők ilyetén eljárását megszorítani. A legrégibb formái az ily czélzatu törvényhozásnak azok a bizonyos Görögország és Róma történetéből ismeretes kamatelengedések, kamatmegszoritások. Kétségtelen, hogy ezeknek a kamatelengedéseknek, ezeknek a kamatmegszoritásoknak semmi más jelentőségük, semmi czéljuk nem volt, mint a hitelezőknek az adósok felett és az adós kényszerhelyzetéből származó nagy hatalmát korlátozni. A régi törvényhozásoknál tehát csak a kölcsönszerződéseknél léptek fel az uzsora ellen, a többi szerződéseknél az uzsora ellen jogsegélyt nem nyújtottak. Jellemző körülmény, hogy a modern törvényhozások történetében az uzsora elleni küzdelem szintén a kölcsönszerződéseknél kezdődik. Ha figyelemmel kisérjük azt a szellemi mozgalmat, mely Európában a 70-es, illetőleg a 80 as években az uzsoratörvények visszaállítását megelőzte, ugy látjuk, hogy ebben a mozgalomban egyesegyedül a kölcsönszerződésekről, illetőleg az azokkal rokon és az alsóbb nép vagyoni helyzetét leginkább veszélyeztető korcsmai hitelezésekről volt szó. Mi sem jellemzi jobban ezt a mozgalmat, mint a nagy szellemű bécsi tanárnak, Stein Lőrincznek «Der Wucher und sein Recht» czimü könyve. Stein Lőrincz idézett munkájában uzsora alatt csakis a kölcsönszerződéseknél előforduló uzsorát érti, illetőleg az ezekkel —• mint emiitettük — teljesen rokon-uzsorás jellegű korcsmai hitelezéseket. Teljesen megértjük ezt az álláspontot, ha tekintetbe veszszük azt, hogy minő hatalma van társadalmi nézetünknél, gazdasági felfogásunknál a múltnak, a mely bennünk a belénk oltott, belénk nevelt szokások, felfogások alakjában tovább él. A 70-es és 80-as években élő és iró emberek nevelésüket egy oly korban nyerték, mely kor idegenkedett a szerződéskötés szabadságának minden megszorításától. Nevelésük első éveitől ezt a «laisser faire« gondolatát szívták magukba az e korban élő férfiak és mi sem természetesebb, hogy ettől a gondolattól, ettől a meggyőződéstől, mely szinte a vérükbe ment át, csak nagy nehezen és csakis oly esetek kedvéért tértek el, mely esetekben a kizsákmányolás, a zsarolás a legszembetűnőbb volt; csak oly esetek kedvéért tértek el, mely esetekben a «vakok»-nak is látniok kellett, hogy az egyes visszaélések oly nagyok, miszerint az ország lakossága egy nagy részének gazdasági fennállását veszélyeztetik. Azonban, ha a gondolkodás egyszer egy irányban megindul és a múltból örökölt megszokott módjától eltér, akkor az uj irányban növekvő erővel indul meg. Ha a szem egy-