Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 3. r.

/22 KÜLFÖLDI JOGÉLET. a törvényjavaslat szerkesztői értelmezték. Időszakonként támadnak ily mozgalmak az okból, mert e törvény alkalmazásának első éveiben a biróa legtöbb esetben támaszkodhatik az indokra, mert hiszen az első években rendszerint azok a gazdasági viszonyok, a melyek a törvényt szülték, azonegyek azokkal a viszonyokkal, a melyek közt a törvényt alkalmazni kell, a biró követheti az indokolást, mert az ő czélja összevág az indokolás czéljával, de midőn a gazdasági viszonyok módosultak, midőn «cessante ratione legis» a törvénynek magyarázat utján való módosítása válik szükségessé, akkor a biró nem követheti többé az indokolást, mert hiszen neki a törvényt nem magyarázni, hanem a lehető legczélszerübben félremagyarázni kell. És csak igen természetes az, hogy azok a dogmatikus jogtudósok, akik az indokolás kötelező ereje ellen érvelnek, érvelésüket nem arra alapitják, hogy a törvény hozatala óta a gazdasági viszonyok módosultak és szükség van arra, hogy a törvény eredeti czéljától és az indokolásban kifejtett törvénymagyarázattól eltérjünk, nem azt mondják ezek a jogtudósok, hogy «nem követhetjük már a bőszavu világos indokolást, mely kezünket megköti, hanem csakis a szűkszavú, mindenféle magyarázatra alkalmas törvényszakaszt követhetjük, mely uj magyarázatokra több alkalmat nyújts, hanem ezek a jogtudósok érvelésüket tisztán elvont okokra alapitják. Németországban és igen természetesen hazánkban is azt mondják, hogy miután a Motivek a törvényjavaslat szerkőjétől származnak, s így nem fedik a törvényhozó czéljait, e Motivekben nem a törvényhozó, hanem a törvényjavaslat szerzője nyilatkozik. Csodálatos azonban, hogy ugy Németországban, mint hazánkban ezt az érvelést —• mely ha szabad mondanom, kézen fekszik, — csak akkor fedezik fel, midőn a büntetőtörvénykönyv már bizonyos idő óta alkalmazásban van. — Dr. Fayer László mondja «A magyar büntetőjog kézi könyve» czimü müvében: «Azon nagy irodalmi értéknél fogva, mely a Btk. indokolásában foglaltatik, nálunk eleinte hajlott a gyakorlat arra, hogy az indokolásnak tulnagy súlyt tulajdonitson.» Csodálatosan a kiváló szerző pár sorral lejebb Németországra nézve ugyanezt a jelenséget constatálja, mondván: «A német szakirodalomban az indokolásokat és a törvényelőkészitési anyagokat régebben szintén túlbecsülték*. Ugyanezt a jelenséget bizonyithatnók be a franczia Code történetéből.* Láttuk tehát, hogy jogtudósaink kiindulnak a jogrendszer befejezettségéből és az uj gazdasági viszonyokra alkalmazandó jogot a régi jogból törvénymagyarázat segélyével merítik. Nem igy áll a dolog Angliában. Az angol biró jogot alkothat, a jogot fejlesztheti és a törvény alkalmazása körül is sokkal nagyobb szabadsága van, mint akár a magyar, akár a német bírónak. Az eltérés megvilágítása czéljából példára hivatkozom. * Planiol: Droit Civil (j-ik. ed.) 83. 1. stb.