Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VI. fejezet; A szándék és a gondatlanság. 18. r.

5 6 BÍRÓI GYAKORLAT. maga általános minőségében előre láthatta, s nem szükséges az eredmény különös concret alakulatának is előrelátha'ósága; másrészt bj hogy a sértettnek a felhúzó alatt tartózkodásában fekvő gondatlansága a vádlottnak gondatlanságát meg nem szünteti. 1902 febr. 20.1 helyesen állapítja meg az emberölés vétségét vádlott ellen, a kinek veszélyes kutyája egy gyermeket a földre döntött oly erővel, hogy a gyermek koponyarepedést szenvedett és meghalt. Az elsőbiróság a vádlottat csak gondatlanságból okozott testi sértésért tette felelőssé, mert azt előre láthatta ugyan, hogy felnőtt embernél a leesés koponyarepedést és halált okozhat, de gyermeknél a leesésnek halálos eredménye oly ritka és kivételes, hogy azt a vádlott előre nem láthatta. 4. A culpák compensatiójának helye nincs. Vagyis a sértőnek felelősségét az őt terhelő gondatlanságért nem zárja ki az, hogy a sértettet is gondatlanság terheli. Carrara az ellenkezőt tanítja. Abból az indokból, mert ily esetben a közvetett kár hiányánál fogva a büntetésnek politikai ratiója elenyészik. De kiemeli, hogy az elvnek alkalmazásában kellő óvatossággal kell eljárni. Tanának lényege az, hogy a közvetett oknak gondat'ansága kizárja a közvetlen oknak felelősségét. Az uralkodó nézet az ellenkező. A sértett hibája azonban a büntetés kiszabásánál vehető figyelembe. L. a 13. j. a. esetet. Az uralkodó nézet elismerését tartalmazza Curia 1889. február 20.,2 a mely szerint az a körülmény, hogy a bűnös gondatlanság következménye másnak különös gondossága — vagy valamely szerencsés véletlen — által kikerülhető vagy elhárítható lett volna: valamint az oki összefüggést meg nem szünteti, ugy nem szünteti meg a felelősséget a gondatlanságból okozott eredményért. 5. Érdekes kérdés, vajon az in re illecita versio már önmagában, eo ipso, megá!lapitja-e a büntetendő gondatlanságot, a nélkül, hogy az eredmény előreláthatósága külön megállapítást igényelne. Kétségtelen, hogy az esetek túlnyomó többségében maga az in re illecita versio bizonyítéka lesz a gondatlanságnak, mert a rendőri törvények és szabályok épen azért tiltanak vagy parancsolnak valamit, mert az ellenkező eljárás tapasztalatszerüleg veszélyes vagy veszélyessé válhatik; ennek daczára a kérdésnek feltétlenül igenlő értelemben eldöntését tulszigorunak kell mondani, mert ha mindjárt kivételesen is, képzelhetők esetek, a melyekben a jogsértő eredmény előreláthatóságát kizártnak kell tekinteni. A tulszigornak következményeit még nyomasztóbbakká teszi annak az elvnek a rendőri intézkedésekre is egész terjedelmében merev alkalmazása, hogy azoknak nemtudása nem ment. A kérdés helyes megoldásának azért azt kell tekinteni, hogy az in re illecita versio, a rendőri tilalom vagy parancs megsértése önmagában nem prsesumptio juris et de jure a gondatlanság mellett, — legalább azokban az esetekben, melyekben a cselekvőnek a 1 Entsch. 55. k. IJI. 1. — 2 Jogt. Közi. 1889. 11. sz.