Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VI. fejezet; A szándék és a gondatlanság. 18. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. ha a közbenjött körülmény, a melyet a tettes előre nem láthatott, olyan, hogy annak kizárásával maga az eredmény sem látható előre, vagy az előreláthatósíg oly csekély, hogy annak alapján büntetendő gondatlanság meg nem állapitható. Ezt más szavakkal ugy is lehet kifejezni, hogy az összes részleteknek előreláthatósága nem szükséges ugyan, de mindenesetre szükséges az, hogy a concret oksági lefolyásnak ismeretlen részletei is a közönséges tapasz;alás körén belül maradjanak. A helyes elveket azonban helytelenül alkalmazta a fenn idézett ítélet az annak tárgyát képezett esetben. Az igen érdekes eset az volt, hogy vádlott a színházi ruhatárban leadta felöltőjét, a meiynek zsebében tudomása szerint töltött s biztosítéki zárral el nem látott forgópisztoly volt; midőn az előadás vége felé a ruhatárosné a felöltőt az asztalra tette, a revolver a zsebből a földre esett. Ha ekkor a revolver elsül s valakiben kárt tesz, vádlott felelősségéhez szó nem férhet. De a dolog nem igy történt. A revolvert a jelen volt páholynyitogató felemelte, s tréfából a sértett mellének szegezte és elsütötte. A szivén talált sértett rögtön meghalt. A Reichs-G. vádlott felelősségét azért állapította meg, mert vádlott előre láthatta, hogy a revolver másnak kezébe jöhet, ebből az alkalomból elsülhet s az emberekkel megtöltött helyen halált okozhat. Ez igaz; azonban a revolver nem sült el, hanem azt a páholynyitogató akarva elsütötte, ez pedig a vádlott cselekménye és az eredmény között az oki összefüggést megszakította (lásd az okságot). Vádlott tehát gondatlanul járt ugyan el, de nem felelős, mert az eredményt nem ő okozta. Sokkal közelebb feküdt ezzel az esettel szemben a felelősség megállapítása a következő szintén igen érdekes esetben, melyben a Reichs-G. mégis a vádlottat az emberölés vétségének vádja alól felmentette s terhére csak gondatlanságból okozott testi sértést állapított meg. Tűzijáték körül elkövetett gondatlanság folytán a sérült súlyos testi sértést szenvedett Kigyógyult annyira hogy az életveszély ki volt zárva. Később azonban chloroformnarkozis alkalmazása közben sértett belehalt. Vádlott oksága ebben az esetben kétségtelen. A Reichs G. — s nézetem szerint a helyes elv helytelen alkalmazásával — a vádlottat 1896 nov. 16.1 a 290. §. vádja alól azért mentette fel, mert a chloformnarkozis halálos kimenetele oly szokatlan, s a mindennapi élettapasztalat körén kívül fekvő szerencsétlen véletlen, hogy az előrelátható nem volt; i8!!o febr. 8.2 ez eldöntött esetben a Reichs-G. megállapította a vádlottnak felelősségét, a ki csigán nagy csomó bőrt eresztett le a 2-ik emeletről az udvarra. A rosszul megerősített bőr kiesett az udvarra, s a felhúzó alatt egy kocsin álló X.-et súlyosan megsértette. Az alsóbiróságnak arra alapitott felmentő Ítéletével szemben, hogy vádlott feltehette, hogy sérült nem fog a felhúzó alatt, tehát veszélyes helyen tartózkodni, s igy az eredményt előre nem láthatta, a Reichs-G. helyesen kifejti: a1 hogy a culpához elegendő, hogy a cselekvő a jogsértő eredményt a 1 U. o. 29. k. 218. I. 2 U. o. 19. k. si. I.