Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 47 A leghatározottabban ellent kell mondanunk dr. Dömötör László különben n szellemes fejtegetéseinek, a melyeket egyenesen arra alapított, hogy a szövetkezet kereskedelmi társaság. De lege lata ez nem lehet vitás; de hiszen most a megalkotandó törvény fölött vitázunk. Felállított elvünkkel — mely különben, mint az indokolás számos helyéből kiviláglik, a tervezet tudós szerzőjéé is — egyáltalán nem ellenkezik az, hogy a mai complikált forgalmi viszonyok között a szövetkezetnek is gyakran quasi-üzleti magatartást kell követnie. Az, hogy a szövetkezet pl. ipari termékeket vesz, hogy azokat aztán tagjainak eladja, tehát továbbeladás czéljából, külső forma, jogi megnyilatkozása az önsegély ama fajának, mely a nagyban való vásárlás előnyeit akarja megszerezni a kicsiben vásárló számára; ez a külsőség még nem teszi a szövetkezet egész működését kereskedői tevékenységgé, nem teszi őt kereskedővé, kereskedelmi társasággá. Sőt tovább megyünk. Az élet küzdelme rászoríthatja a szövetkezetet arra, hogy működése körébe ne csak tagjait, hanem extraneusokat is belevonjon, a mig ettől a törvény el nem tiltja: még ez sem teszi őt kereskedővé. Avagy kereskedő-e az, a ki, pénzre lévén szüksége, eladogatja a holmiját ? Önök azt felelik nekem erre: a szövetkezet ipars^erüen foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel. Tagadom. A szövetkezet, ha ugy tetszik, iparszerüen, tagjai segélyezésével, gazdasági támogatásával foglalkozik; vétel, eladás, bankügyletek, sőt még a biztosítás is, csak eszközök a czél megvalósítására, s ha azokat a szövetkezet állandóan köti, ezt csak azért teszi, mert ama másik főczéija is állandó. A szövetkezetet tehát, ha helyesen akarjuk ügyét rendezni, mindenekelőtt ki kell emelnünk a kereskedelmi társaságok sorából s levonni az ebből származó következményeket; s akkor a szövetkezet a többi kereskedelmi társaságtól mindenekelőtt abban fog különbözni, hogy — nem kereskedelmi társaság. Lényegében egyezik tehát e részben álláspontunk azokkal, a miket dr. Lc^r Béla fejtett ki valóban bravúros élénkséggel és közvetlenséggel, s a melleit dicséretes objectivitással és önmérséklettel; s lényegükben mag unkévá teszszük az általa ez álláspontból levont következtetéseket is, jelesül és főként azt. hogy a szövetkezetek igenis eltiltandók a mások részére való ügyletkötéstől. Csak még azt az egyet konstatáljuk, hogy az a definitíó, melyet a tervezet i. §-a ad. épen ezt a lényegét a szövetkezetnek egyáltalán nem domborítja ki. S ha igaza volt is dr. Goki Simonnak, a mikor hangsúlyozta, hogy a definitíó helyessége nem fontos törvényhozási követelmény, mégis kifogásolnunk kell, hogy a tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy a kereskedelmi törvény elismerten rossz fogalommeghatározását találóbbal helyettesítse. Hiszen ebben a meghatározásban egyetlen egy oly kritérium sincs, a mely minden szövetkezet sajátsága és egyúttal csak a szövetkezetek sajátsága volna. Az. hogy a szövetkezet «meg nem haározott számú tagokból álló társaság*, egyáltalán nem ismérv. Vala-