Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

4-8 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. mely adott időpontban minden szövetkezet meghatározott számú tagokból áll, hétből, húszból, ezerből; hogy pedig előre nincs meghatározva a tagok száma, az nem különbözteti meg a szövetkezetet sem a részvénytársaságtól, sem a betéti társaságtól, sem a közkereseti társaságtól, de meg a magánjogi társaságtól sem, melyek mind állhatnak de lege bizonyos minimumon felül akárhány tagból; a minimumot pedig a törvény a szövetkezetekre nézve is meghatározza. A czél, melyet az emiitett definitió jelez («tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának . . . előmozdítására')) más társulásoknak is czélja lehet; s az eszköz («közös üzletkezelés, illetőleg a kölcsönösség alapján») szintén lehet más társulatoknak is eszköze. Vállalkoznám tehát arra, hogy alakitok oly közkereseti vagy betéti társaságot, a mely mindenben megfelel az i. §. definitiójának; ha pedig ez sikerrel kecsegtet, akkor ez a definitió — nem definitió. Nem szabad továbbá feledni, hogy a kereskedelmi törvény már felállított egy «bianco-társasági» formát: a közkereseti társaságét; a többi társasági formáknak tehát, a mennyiben kereskedelmi társaságok, praecis ismérvekkel kell birniok, mert különben megeshetik, hogy a két forma tekintetében -fennálló és nagyon is eltérő törvényes rendelkezések közül azt kell bírónak alkalmazni, a melyiket az illető társaság választ, nem maradván megkülönböztetésül más, mint az, hogy szövetkezetnek nevezi-e magát vagy nem. Meglehetősen divergáltak a nézetek abban a kérdésben, vajon a kereskedői és jelesül a kiskereskedői osztály szorul-e oltalomra a szövetkezetekkel szemben? Dr. Horváth János e szempontból különösen azt emelte ki, hogy a fogyasztási szövetkezetek inkább szolgálják a magyar kereskedelmet, mint a szatócsok, mert magyar áruezikkeket adnak el. Dr. Dömötör László egyáltalán igazságtalannak tartja, hogy a szabad versenyre alap'tott gazdasági rendben megszorítsuk valamely akár természeti, akár jogi személy tevékenységének körét csak azért, mert az egy más társadalmi osztá'y boldogu'ását megnehezíti. Kérdi, miért nem tett az állam megszorító intézkedéseket akkor, a mikor a nagy gőzmalmok egy egész virágzó magyar iparága1:, a kismolnárokét tették tönkre. E kérdésben benne van a Dömötörrel szemben megadandó felelet. A gazdasági fejlődés a szabad verseny állapotán hovatovább túlemelkedik. A szabad verseny a személyek és tőkék oly hatalmas tömörüléseit teremtette meg, a melyek épen a verseny szabad érvényesülését teszik lehetetlenné azzal, hogy a saját egyéni csekély erejére utalt versenytárs amazokkal a concurrentiát ki nem bírja. Épen ez a féktelen verseny kényszeríti az államokat arra, hogy a nagyok által veszélyeztetett kis existentiák védelmére siessenek. A szövetkezeti üzem is nagyüzem: hiszen épen Dömötör utalt arra, hogy az ezzel járó hasznot biztosítandó, kell megengedni a szövetkezetnek az extraneusokkal való ügyletkötést. Ezzel a nagyüzemmel szemben a kis existentiák megoltalmazását ugyanaz a társadalmi érdek követeli, a mely a kismol-