Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS M Ü VESZETTRŐL. 19 Az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874. évi XXXIV. t.-cz. 6. §-a classikus bizonyságot tesz arról, hogy a törvényhozó rendelkezéseivel némelykor az ellenkezőjét éri el annak, mire számított. Nem-e a minősités fokozását czélozták, midőn a jelöltnek másodszori visszautasitása esetében a vizsga letételét többé nem engedték meg és nem-e gyengébb elemek képesitését eredményezte e drákói szabály felállítása r Lesz-e vizsgáló biztos, ki a másodszori visszautasítás következményeinek tudatában elfogulatlanul bírálja meg a jelölt képzettségének fokát, és ki — bár öntudatlanul — más mértéket ne alkalmazzon az első és a második izben vizsgázónak elméleti és gyakorlati képzettségének megbirálásánál ?! Nem tette-e lehetetlenné a törvényhozó a büntetés helyes kimérését a büntetés közép mértékének kiszámítására nézve a B. T. K. 89. és 90. §-aiban felállított szabályával, mely szerint rendes körülmények között — azaz enyhítő és súlyosító körülmények hiányában, illetőleg egymást ellensúlyozó ily körülmények fennforgásakor — a lopás vétségének büntetése nem csekélyebb hat havi fogháznál és a lopás bűntettéé két évi és 6 havi börtön, illetőleg három évi és 6 havi fegyház? Nem csábitotta-e ily módon a törvény a birót a legnagyobb önkényre enyhítő körülmények észlelésében és értékesítésében? Egyébként a bíró nem lenne-e kénytelen egy utasitást végrehajtani, melynek szigora hivatását megutáltatja vele? Nem vagyunk-e tanúi annak, hogy a mezei rendőrségről szóló törvény megalkotása óta, mely csekély pénzbüntetéssel eléggé megtoroltnak tartja a bemászással elkövetett lopást, még a felsőbirósági gyakorlat is jogos védelmet észlel az éjjel bemászó tolvaj lelövésében, s igy a tulajdon nem kellő oltalmazásának reflexhatása alatt álló bíró kevesebb tekintettel van a tolvaj testi épségére, sőt életére, mint a törvényhozó annak személyes szabadságára ? (Folytatása következik.)