Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

ló Dí BAUMGARTEN IZIDOR kat mozgatni, hogy remek zene hallassék: * a törvénynek megfelelő határodat s azért mégis elszörnyüködéssel és megbotránkozással értesül arról, hogy a kellőkép kitanitott, sőt az ügyességre megesketett természet-zenészek velőtrázó disharmonikus hangokat csalnak ki abból az apparátusból, melyben <t%ene rejlik, felséges s%ó%at», ha a mester keze megszólaltatja. Valamint a semmiségi panaszok számba nem vett áradatánál : botrányos felmentések és aggályos elitélések hallatára is a törvényhozó megütközéssel panaszkodik az esküdtek szeszélyességéről, az ötletszerűség és a felületesség bevonulásáról a főtárgyalási termekbe. Naiv felháborodásában észre sem veszi, hogy önmagát elitéli, midőn népünk érettségét az esküdtbiróságra kétségbe vonja. Hát kinek köszönjük a laikus bíráskodást.' Képzelhető-e nagyobb bűne a törvényhozónak, mint a tévedés és az előrelátás hiánya? Ki árulta el a legnagyobb tájékozatlanságot az Ítélkezés szellemi processusában, midőn abból a feltevésből indult ki, hogy a törvény megtartása a jó szándék dolga, és hogy igazságos tud lenni, a ki igazságos akar lenni r A törvény megtartása vagy a törvénynek megfelelő határozat hozatala — mint birói functio —• nem egyéb a törvény alkalmazásánál. Ez utóbbi nemcsak kiválólag, hanem kizárólag logikai functio. Köznyelven is Ítéletnek mondjuk a svllogismus logikai alakzatát, s ugyanazzal az elnevezéssel jelezzük, mint a birói véghatározatot. «Sehol — úgymond Trendelenburg — oly practikussá, oly érzékenynyé nem válik a. logika, mint a jogban; ... a börtön ajtaja bezáródik a gonosztevő mögött, és a bárd lehull a gyilkos nyakára ... a definitio és a terminus * «A vádlott mellett és ellene a főtárgyaláson felhozott bizonyítékokat minden szenvedély nélkül, komolyan megvizsgálják, higgadtan, lelkiismeretesen megfontolják, azután feltegyék maguknak a kérdést, hogy a vádlott ellen szóló adatok és a védelem okai minő összbenyomást gyakoroltat reájuk s a vádlottnak bűnösségét vagy nem bűnösségét megállapító határozatukat egyedül a bizonyítékoknak ilyetén megfontolásából merített meggyőződésük szerint a törvénynek megfelelően mondják ki, tekintet nélkül arra, hogy mi lesz határozatuk törvényes következménye, melynek megállapí tását a törvény kizárólag a biróság hatáskörébe utalja*.